Templomok épültek, emberek születtek újjá. Erről beszélgettünk az autóban 2009. október 25-én, amikor Felsőtárkány felé közeledtünk, hogy az ott élő maroknyi református ember örömében osztozzunk. Egerből Felsőtárkányba nyílegyenes út vezet. Az út végén hatalmas kéttornyú római katolikus templom magasodik az ég felé. Megérkezve Felsőtárkányba 12 óra előtt pár perccel már sokan állnak halkan beszélgetve a katolikus templom mellett álló újonnan épült kis református templom körül. Egy maroknyi ember maroknyi hite által templom született. Pontosan úgy, mint a reformáció idején. Egy maroknyi ember maroknyi hite által elindult a reformáció európai hódító útjára.

Néhány perccel 12 óra után megszólalt a templom harangja. A templomszentelésre összegyűlt emberek elcsendesedtek. Kinek-kinek a szívében csendült fel a dallam, történelmi pillanatok részesei vagyunk. Hajdú László, a felsőtárkányi missziói egyházközség lelkipásztora a 100. zsoltár szavaival kezdte a hálaadást: Vígan énekelj az Úrnak te egész föld. Majd dr. Kádár Zsolt az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese a 2. Krónika 6. részéből Salamon templomszentelési imádsága alapján a templom lépcsőjéről emlékezett arra, hogy az Egervölgyi Egyházmegye területén utoljára 70 éve szenteltek templomot: Egerben. Nagyszerű dolog, csakis az Örökkévaló Istenek köszönhető, hogy most ismét ilyen pillanatnak lehetünk részesei. Szűcs Endre a Tiszáninneni Egyházkerület főjegyzője harangszentelési imádságot mondott, mely alapján elgondolkodhattunk: a harang templomba hív, elhunytat kísér, örömöt és bánatot egyaránt tudtul ad, s mindeközben az Istenhez közeledésre hívja fel figyelmünket.

Bevonulva a templomba dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr igehirdetését hallhattuk. Sokan a templomon kívül maradtak, hiszen a néhány száz ember nem fért a kicsiny templomba. Mégis fegyelmezetten, imádságos szívvel az igére figyelve vésődött a szívünkbe: „aki templomot épít a jövő nemzedékéről gondoskodik."

Az egyházkerület főjegyzője ismét imádságot mondott most immáron a klenódiumok felett, hogy kelyhek és keresztelő edény az istennek szentelt dolgok lehessenek.

A gyülekezet kicsiny énekkarának szolgálata, és a mezőkeresztesi kamarakórus énekei tették még bensőségesebbé ünneplésünket.

Tervező és kivitelezők, építők és építtetők soha nem felejthetik el, hogy egyszer részesei voltak egy templom építésének. Ők részt vehettek egy olyan munkában, ami nagyon keveseknek adatik meg. Egyszer a ma élő felsőtárkányi gyülekezet tagjainak utódai is emlékezni fognak arra, hogy apáink hite, imádsága templomot emelt, hogy benne az ige hallása és megtartása által szüntelen megújuljunk. Mindezért egyedül Istené a dicsőség!