Egy csendesnapot el lehet úgy képzelni, hogy emberek egy csoportja elvonul a világ elől és elmélkedik. Olyat is láttunk már, hogy értekezletszerű, előadásokat hallgató közösség van együtt. Mindkettőnek megvan a maga előnye. Ha fehér asztal mellett beszélgető lelkipásztorokra gondolunk, inkább úgy fogalmaznánk, hogy közös lelkészi szabadnapról van szó. Lehet azonban a különféle formákat ötvözni is.

A keret ugyanis egészen emberi: asztal mellett beszélgető csoportot láthatott volna az arra tévedő, a tartalom azonban klasszikus csendesnaphoz illően komoly volt.

Péntek délben ebéddel kezdődött a csendesnap, melyet áhítat követett: a Malakiás könyvéből vett textus alapján Papp Zsolt sályi lelkipásztor fogalmazott meg továbbgondolásra méltó kérdéseket. Az első előadást dr. Lackner Pál protestáns tábori püspök tartotta, „Misszió, bizonyságtétel és lelkigondozás a katonák között" címmel, majd „A Magyar Református Lelkészegyesület egyháztörténeti jelentősége és aktuális szolgálata" volt a téma, amelynek megismertetéséhez dr. Tóth Albertet, a Lelkészegyesület elnökét, és Szőnyi Tamást, a Lelkészegyesület titkárát hívták segítségül. Az előadásokkal kapcsolatban már a program meghirdetésekor nyilvánvalóvá tették, hogy lehetőség van a hallottak megbeszélésére. A közös vacsorát szintén egy kötetlenebb program követte, mely a „Tibolddaróci séta" címet kapta a programismertetőben.

A szombat szintén közös áhítattal kezdődött, melyet Pappné Szakács Zita, Tibolddaróc lelkipásztora tartott Malakiás könyvének 3. fejezete alapján. Ezt követően két órát tölthettek azzal az egervölgyi lelkipásztorok, hogy halljanak és beszélgessenek „Egyházkerületünk életéről és szolgálatának hangsúlyairól", melyet Csomós József püspök és Ábrám Tibor főgondnok tájékoztatása vezetett be. A csendesnapokon hallottakat zárásként dr. Kádár Zsolt esperes foglalta össze.

(a szerkesztőség)