Az este 5 órakor tartott alkalmak tematikája a jól ismert Miatyánk imádságára épült fel. Minden este a Máté 6-ban található mintaimádság egy-egy verse volt a textus. Szerda este találkoztunk első ízben, mely azonnal sok kedves meglepetést tartogatott: Ugyanis ezen a napon látogatta meg az új gyülekezeti szolgálati helyén a lelkésznőt a szolgálat útján elindító otthoni gyülekezet, Gávavencsellő település vencsellői reformátusságának küldöttsége. A kedves vendégeket elkísérték a boldogkőváraljai és az abaújkéri kedves hívek is, akiken kívül még a Hernádvécsei Református Gyülekezet volt jelen nagyobb létszámban a házigazda, Novajidrányi Református Egyház gyülekezeti termében, ahol pogácsával és egy kis üdítővel várták a messziről érkezett vendégeket.
A személyes hangvételű bizonyságtétel a keresztyén ember életgyakorlatáról is szólt, mely az Isten szentségét kell hogy visszatükrözze ebbe a világba.
A fiatal lelkésznőt korábbi szolgálati helyei felől is megkérdezte az érdeklődő gyülekezet. A szolgálat énektanulással és egy kedves vers felolvasásával lett még emlékezetesebb, melyeknek szövegét a jelenlévők fénymásolatban magukkal vihették a szolgálattévő személyes ajándéka, egy-egy igés kártyanaptár kíséretében.
Csütörtökön Godó Gábor nagytiszteletű úr a soron következő Máté 6, 10 alapján az Isten akaratára való odahagyatkozást helyezte az üzenet középpontjába. Személyes élettapasztalat alapján szembesítette a gyülekezetet ennek a kérésnek a tartalmi nehézségeivel, de mindezt úgy, hogy rámutatott az értünk szenvedett Jézus verejtékcseppjeire, mely számunkra az élet és üdvösség zálogává kell, hogy legyenek. Gyászban, betegségben, fájdalmak hordozásában lehet és kell hittel imádkozni Istenre hagyatkozó lelkülettel - nagyon aktuális tanítás volt ez a jelenlévők számára. A személyes üzenetet tovább erősítette a nagytiszteletű úr családi életképek felelevenítésével, valamint a teológiai tanulmányok alatt szerzett gyülekezeti tapasztalatokkal, a leendő lelkészt próbáló szemerei gyülekezetben. Isten a földmérés útjáról a gyülekezeti szolgálat útjára olyan göröngyökön vezet, melynek tapasztalataiból azóta is erőt meríthet a hétköznapi gyülekezeti problémák és kérdések kezelésében.
Mivel a pénteki nap nem érkezett vendég igehirdető, ezen a napon a házigazda lelkipásztor, Szanyi Bertalan hirdette az igét. A böjtre való tekintettel, s a mindennapi kenyér kérdéséhez kapcsolódóan Jézus 40 napi böjtjét követő megkísértetés története is elhangzott. Figyelmeztetett a szolgálat tanítása arra, hogy a kenyérkérdés lehet áldás Istentől kérve és fogadva, de könnyen lehet a személyes kísértés céltáblájává is. Keserű tapasztalat egy árvízi szükségszerű böjt, melyben a helyi gyülekezetnek az utóbbi időben többször is része volt; egy munkahelyi bizonytalanság, vagy egyenesen a biztos egzisztencia elvesztése ép úgy kenyérkérdés, mint a könnyen jött csábítás lelkiismeretet altató tapasztalata. Mindezekben Jézus után hittel kimondani: „Nem csak kenyérrel él az ember..." hitet próbáló, de lelket melengető bizodalom.
Szombaton özv. Maczi Istvánné, Rózsika néni lépett a gyülekezet elé, aki Abaújba haza jött, hiszen férje révén itt kezdte a hivatalos szolgálatot a litkai gyülekezetben. Az 55 évvel ezelőtti évekre, az István testvér szolgálatára még ma is sokan emlékeznek, s hálás szívvel fogadták a szolgálat üzenetét, mely a megbocsátásról szólt. Rózsika néni felhívta figyelmünket ennek az imaszakasznak a súlyosságára, amely fölött nem lehet elsiklani, hiszen nem kevesebb, mint személyes bűnbocsánatunk függ tőle. Aki tehát szeretne az úrvacsora közösségében lelke épülésére együtt lenni, annak előbb magát kell megpróbálnia embertársai, sőt ellenségei, ill. ellenfelei irányába. Egy gazdag életút tapasztalatait nagyon nehéz egy rövid időbe összesűríteni, de az érdeklődő gyülekezet kérésének engedve, sokat hallhattunk a hazai és az ausztráliai élettapasztalatokról is. Mit jelent a szülőföldtől távol a magyarságuk iránt nyitott személyeket összefogni, s nyitottá tenni az Isten országára is? Rózsika néni a következő napon mindhárom gyülekezetben segített az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatásában, imádkozott az Isten nyilvánvaló áldásáért, majd hétfőn újra végig látogatta a régi kedves ismerősöket, akik szívesen fogadták. A 213. ének megtanulása is erre a személyes bűnbánatra indított bennünket, hisszük, ezután is rendszeresen fogjuk énekelni minden sorát és megszívleljük minden szavát. Kár, hogy eddig nem ismerte a Gyülekezet ezt a szép bűnbánó éneket.
A vasárnapi úrvacsorás istentiszteleten folytatódott a „Mi Atyánk" imádságának tanulmányozása, mely a korabeli, Jézus által is felemlített kísértések mellett érintette napjaink új típusú próbatételeit is, mely a médiából, ill. a korszellem hivatalos rangra emelni kívánt életgyakorlatából táplálkozik. Nem könnyű a kísértésekben való megállás, de csak így lehet Jézust követni. A terített asztal megerősítő üzenete volt, hogy Jézus előttünk jár, asztalt terített, legyőzte a gonoszt, és az Isten dicsőségének lehetőségét adta a gyarló, megtérő bűnös ember elé. Csak élni kell vele, hittel.
Összességében a böjti gyakorlattól eltérően szép létszámú gyülekezet élt a kegyelem felkínált javaival mindhárom gyülekezetben, mely bizonyára az előző hét áldásainak is természetes soron következő lépésévé lett sokak számára. Maradjon meg ez a lelki megtapasztalás mindnyájunkban, s legyünk hűek mindhalálig a megismert és megszeretett Megváltónkhoz!
Soli Deo gloria.
Novajidrány, 2007 böjt.