Emellett sokat kirándultak és erdélyi nevezetességeket ismerhettek meg. A diákok kellemes és megrázó élményeikről beszámoltak saját iskolai újságukban, a Gimnázium és Diákotthon lapjában. Én most a megrázó szót emelem ki, mert Erdélyben megrázó tényekkel is találkoztak diákjaink. Ilyen volt a bözödújfalusi tó megtekintése. A Ceausescu által elrendelt kommunista falurombolás áldozatául esett Bözödújfalu, melyet elárasztottak vízzel. A házak víz alatt, ellenben a templomtornyok még bírják. A miskolci csoport látván a siratófalat, melyet a falu felett emeltek, és hallván a magyar és erdélyi sajtóban már megjelent versem fogadást tett:

EMLÉKTÁBLÁRA véseti a vallomást, melyért az énekkar Kormány Attila karnagy vezetésével templomi előadásokat, Mátyus Gabriella orgonaművész pedig koncerteket tart a Tiszáninneni Egyházkerületben. A helyi hatóságok szívesen fogadják a felajánlást és ígéretük szerint helye lesz a SIRATÓFALON a miskolci emléktáblának. E vers kerül(het?) a SIRATÓFALRA:

Pusztuló emlékek

E faluban már nem terem búza,
e faluban már nem sül kenyér,
e faluban már nem lüktet az ősz, nyár, tavasz,
e faluban már örökös a tél.

A falut eltemették, nem maradt benne tanú,
csak két templom és két torony,
hogy a vízhalál után is
lélekharangozhassanak a nagy falu-toron.

S a beteglelkű pribékek megalázva másokat,
mielőtt lejárt volna a nagy kommunista óra,
büszkén nézhettek az elátkozott településre,
a Bözödújfalu feletti mesterséges tóra.

Ti, akik látjátok e vízfelszínt,
lelki szemetekkel lássatok alája,
itt valaha egy falu élt és küzdött,
és írjátok fel ezt e gyászos kor falára.

E faluban már nem lebben szoknya,
e faluban már nem zörög szekér,
e faluban már nem pislákol esti láng,
e faluban már a víz-gaz égig ér.

György Horváth László
Tiszadorogma