Az ünnepség előkészületei egész héten folytak. Mind a három gyülekezet tagjai aktívan részt vettek a munkálatokban, mindenki ahogy tudott. A sütemények elkészítését a nőkre bíztuk, de a padok, asztalok, sátrak felállításában és elrendezésében minden kézre szükség volt. Kicsik, nagyok, nők és férfiak egyaránt kivették a részüket a munkából. Közben mindenki nagyon jól szórakozott. Az idő gyorsan telt a jó társaságban, miközben sokat nevettünk egymás ügyetlenségein, poénjain. Szombat délelőtt - komolyra véve a dolgot - gyorsan megvoltunk az utolsó simításokkal. Ekkorra már csak az ételek, italok kihordása és elrendezése volt a feladat. Ez nagyon szépen, olajozottan ment. Olyanok voltunk, mint a hangyák. Mindenki tudta, mi a dolga, és így minden probléma nélkül elkészültünk. Jóleső érzés volt a munka végeztével végignézni az ünnepség helyszínein. Elégedett voltam a művünkkel, ahogyan szerintem mindenki más is.

A beiktatás délután négy órakor kezdődött, a református templomban. Nagyon sokan eljöttek. Kb. négyszáz ember volt jelen. Köztük volt Baksy Mária esperes asszony, Csomós József püspök úr, a nagytiszteletű úr családja, lelkipásztor barátai, a három falu: Göncruszka, Hejce, Vilmány polgármesterei és természetesen a gyülekezetek tagjai. Ennyi embernek nem is volt hely a templomban, ezért a templom kertjében felállított sátorban, egy kivetítőn nézhették végig a ceremóniát mindazok, akik nem fértek be.

Az ünnep kezdetén először az esperes asszony beszédét hallgathattuk meg, majd maga a beiktatás következett, amely során Sóhajda Levente nagytiszteletű úr megkapta a pecsétet és a kulcsot. Ezt követően egy prédikációt hallgathattunk meg a nagytiszteletű úrtól, majd a püspök úr, a barátok, tanárok, a három falu polgármestereinek és végül a gyülekezetek gondnokainak köszöntője hangzott el. Ezek után átadtuk a tiszteletes úrnak és kedves feleségének az ajándékba szánt Bocskai-ruhákat. A ceremónia sokkal családiasabb és felszabadultabb volt, mint máskor. Ugyanakkor megvolt az alkalomhoz illő komolyság és fegyelem is.

Az istentisztelet után közösen átsétáltunk a Közösség házába, ahol várt minket az ünnepi lakoma. Itt is érezni lehetett azt a családias hangulatot, amely az előkészületeken és az istentiszteleten is uralkodott. Az egész úgy tűnt nekem, mintha egy nagy, szerető család lettünk volna. Ami igaz is, mert mindenki nagyon szereti a tiszteleteséket, és a gyülekezetek tagjai pedig már olyan régen ismerik egymást, hogy nagyon jó barátságok alakultak ki. A mulatozás kb. fél kilencig tartott, s egy vendég sem ment haza üres kézzel.

Másnap a padok, székek, asztalok elpakolása és visszaszállítása következett. Erre egy kis csapat vállalkozott. A munka mellett nagyon jól szórakoztunk egymáson. Késő délután volt, mikor befejeztük a pakolást. Munkálatainkért finom süteményt kaptunk cserébe, ami minden fáradalmat kárpótolt.

Ezen úton szeretnénk örömökben, sikerekben gazdag szolgálatot kívánni Sóhajda Leventének és feleségének, és kérjük Isten áldását rájuk. Munkájukban segítse őket, és adjon nekik erőt és bölcsességet a mindennapi problémák leküzdéséhez.

Lovász Márton,

a vilmányi református gyülekezet tagja