Az anglikánok Angliában, aztán később a földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás nyomán a világ számtalan pontján megtelepedtek és egyházakat alapítottak. A szigetország északi részén Skóciában John Knox reformációja jelentette a radikális vallási átalakulást, a sajátságos skóciai reformáció megjelenése által. Természetesen a későbbiekben a metodizmus, a kongregacionalizmus is rendkívüli hatással volt a szigetország lakóira, nem is beszélve arról, hogy számtalan szabad keresztyén mozgalom, kis egyház indult el ezen a vidéken.

A klasszikus értelemben vett reformátusság, vagyis a kálvinista, a svájci iránynak a követői viszonylagosan csekély létszámban voltak és vannak jelen Nagy-Britanniában. Mégsem jelentéktelen az angliai és skóciai reformátusoknak a munkája, szolgálata napjainkban. Talán a diaspóra állapot indokolta azt, hogy az angliai reformátusok az elmúlt évtizedekben unióra léptek a kongregacionalistákkal és több más kisebb szabad egyházzal, létrehozva az egyesült református egyházat, a világ egyházai között többnyire csak három nagybetűvel jelzett egyházi közösséget az URC-t. Az United Reformed Church hosszú idő óta ápol testvéri kapcsolatokat a Magyarországi Református egyházzal. Az elmúlt évben egy magas szintű delegáció látogatott hazánkba, találkozott püspökeinkkel, esperesekkel, a tudományos, a missziói és a diakóniai ágazatok vezetőivel. E találkozó után fogalmazódott meg angliai testvéreink részéről az az igény, hogy tegyük még szorosabbá kapcsolatainkat, ismerjük meg még inkább egymás teológiai hátterét és mindezekből következően azt a missziói programot, mely a szekularizált világ egyházainak számára kölcsönös segítséget jelent a misszió hatásos végzéséhez.

Ez év márciusában a Zsinat lelkészi elnökének Dr. Bölcskei Gusztáv püspöknek a vezetésével négy tagú delegáció utazott Londonba, hogy az Egyesült Református Egyház vezetőivel és az egyes szolgálati ágak felelőseivel találkozva tovább mélyítsék és erősítsék a két egyház közötti hagyományosan jó kapcsolatot. A londoni tanácskozás során a magyar delegáció tájékoztatást kapott az Egyesült Református Egyház moderátorától és főtitkárától az ottani egyházat érintő általános helyzetről. Angliai és skóciai református testvéreink a kongregacionalistákkal és kisebb szabad egyházakkal unióban több mint ezernél is több lelkész és gyülekezet munkáját koordinálják. Számukra rendkívül fontos, hogy a nemzetközi egyházi fórumokon regionális találkozókon és világméretű nagygyűléseken egyaránt jelen legyenek és szóljanak arról a hivatásról, mely nem a nagy számok törvénye szerint végez szolgálatokat, hanem kicsiny gyülekezetek, kicsiny krisztusi közösségek lelki életét és missziói aktivitását fogják egybe. Meglepő volt az a társadalmi felelősségvállalás, melyet az egészen kicsiny létszámú gyülekezetek tagjai vállalnak egy-egy falu, vagy városi kerület életében. Törődnek egymással. Önzetlenül odafigyelnek a rászorulókra, érzékelik az evangéliumi indíttatású emberek felelősségét. Különösen is fontos számukra a gyermekekkel és ifjakkal való foglalkozás. Kidolgoztak egy olyan hitoktatói programot, melynek tartalmi és módszertani anyaga hazai egyházunk körében is figyelemreméltó és hasznosítható.

Egyházunk delegációja a londoni megbeszélések után Skócia legészakibb részébe repült, hogy ott részt vegyenek az Egyesült Református Egyház skóciai kerületének zsinatán. Az Északi-tenger partján fekvő jellegzetes skóciai kisvárosban Nairnban megtartott zsinaton testvéri hangulatban, ugyanakkor igen komoly témákról tanácskoztak a küldöttek. Az egyház missziója mellett fontosnak tekintik, hogy a gyülekezetek olyan lelki közösséget alkossanak, amelyek a morális tisztaságnak is őrzői és megélői.

Egy olyan társadalomban, ahol az erkölcsi értékek és etikai normák egészen szabadon értelmezettek, s többnyire a régi normák értékvesztésével lehet számolni, igen fontosnak tűnik a keresztyéni etika, az Igén alapuló morális felelősségvállalás hangsúlyozása.

Skóciai testvéreink, jóllehet talán a mi egyházi képünkhöz képest oldottabb és színesebb istentiszteleti és liturgiai keretek között munkálkodnak, az etikai tartás vonatkozásában azonban igyekeznek szigorú szabályok szerint élni.

Lehetősége volt a magyar delegáció tagjainak különböző gyülekezetekbe is ellátogatni, ahol a vasárnapi istentiszteleteken Igehirdetéssel és előadással szolgáltak. A gyülekezetekben, s ezek többnyire skóciai gyülekezetek voltak, igen nagy érdeklődéssel figyelték ott élő testvéreink a Magyarországi Református Egyház életéről és mindennapjairól szóló beszámolókat. Különösképpen is fontosnak vélték, hogy a politikai változások után az új társadalmi közegben nyíló lehetőségekkel, a missziói munka kiszélesítésével, az oktatási intézményekkel hogyan tud élni egyházunk.

Glasgowban folytatódott az a megbeszélés sorozat, mely egy szűkebb területre, egyházmegyényi közösségre irányította a figyelmet. Az ottani egyházmegye vezetői beszámoltak arról, hogy az egészen kis létszámú gyülekezetek miképpen biztosítják a lelkészi állások fenntartása mellett, az egyházi épületek állagmegőrzését. Érzékelhető volt a kis gyülekezetek tettrekészsége és hitből fakadó önkéntes szolgálatainak sokszínűsége. S bármennyire is kicsinyek voltak e gyülekezetek a gyülekezeti tagok létszámát tekintve, mégis a diakóniai lelkület mellett az egészen távoli földrészekre kiterjedő kapcsolattartás és missziói elkötelezettség több közösségben is megtapasztalható volt. Hangulatos gyülekezeti alkalmon is részt vett a küldöttség, skót dudás, zenés skót est hozta közelebb az egyházi és etnikai, hitbeli- és kulturális közösséget egy Glasgow melletti faluban. A delegáció programjának végén a Skót egyház (Church of Scotland) és az United Reformed Church vezetőivel együtt értékelték e fontos látogatás eredményeit és meghatározták annak jövőbeni programját.

k. zs.