A találkozón természetesen sokat énekeltünk, nagy segítségünkre volt a Cserépi Dicsőítőcsoport, akik kórussal, gitárokkal, fuvolával és dobokkal segítettek kifejezni örömünket és hálánkat Istennek. Ez a stílus igazán közel hozta az Evangéliumot ifjainkhoz, mert hallgatni szoktak ugyan modern zenekarokat, de hogy énekkel be is kapcsolódhatnak, ritka élmény. Még ritkább, hogy az éneknek tartalma van, mégpedig az, amit egy zenésznek sem lenne szabad elfelejteni: Istentől kaptuk a fülünket, hangunkat, ritmusérzékünket, elsősorban Neki kell megköszönni a zene által sugárzott, kifejezett örömöt. Így dicsérhettük Jézust nagyok és kisebbek, jó hangúak és lelkes botfülűek, harmóniában a Teremtő szándékával.
A sosem látott Afrikába, az örök nyárba repülő elsőéves fecskék éppúgy mások tapasztalata nyomán indulnak a nagy útnak, mint ahogy túlvilágba vetett hitünket is azoktól nyerjük, akik már bizonyosságra jutottak. A fecskéknek földi életük múlik az elinduláson, hisz itt - bármily jó is nyáron - télen megfagynának, mi viszont öröklétünk veszítjük el, ha nem követjük a hitben előttünk járókat. Megható előadásból tanulhattuk ezt meg, köszönet érte a Nagyvisnyói Gyülekezet ifjainak és lelkipásztorának.
Miközben lelkünk szóban, énekben és színdarab segítségével gazdagodott, testünkről sem feledkeztek meg vendéglátóink: üdítő és szendvicsek, finom sütemények után semmi sem állt útjában a további elmélyülésnek. A kóstolható szeretet mellett éreztük, hogy a Mezőkövesdi Gyülekezet imádságban hordozta az alkalmat, ezúton is köszönünk minden elmondott fohászt!
Kis csoportokban beszélgettünk ezek után, gondolkodva a ködös földi jövőn és a még nem látott, mégis bizonyos Isten országán. Mi is a boldogság? Miért jó már itt bízni az Isten által felkínált jövendőben? Minden keresztyén felteheti magának a kérdéseket, melynek megbeszélésekor az igazsághoz és egymáshoz is közelebb kerültek a különböző gyülekezetekben hitoktatásban résztvevő, konfirmációra készülő ifjak. Az alkalmat énekkel fejeztük be a templom előtt, hogy az utcán járók is lássák, hallják meg, milyen boldog is egy fiatal keresztyén, aki most erősíti majd meg: jó Istennel járni!
A találkozóról hazaérkező konfirmandusok lelkesen beszélgettek az énekekről, amelyeket, bár zenekar nélkül, de itthon is el tudunk énekelni. Örömmel meséltek a megismert új barátokról, és kérdezték, lesz-e még hasonló alkalom.
Konfirmálni elég egyszer, így konfirmandusként nem vesznek részt több alkalmon, de aki megerősítést nyert a Szentlélek által, az egyre komolyabb találkozókra mehet.
Mi lelkészek is feltöltődve, megerősödve tértünk vissza gyülekezeteinkbe, látva ifjaink örömét és Ige iránti nyitottságát, tapasztalva, hogy szolgálatunk nem hiábavaló az Úrban, és érezve, hogy kishitűségünk ellenére Isten áttöri a közöny leronthatatlannak látszó falait. Ha meg akarjuk újítani a konfirmációt a sokfelé tapasztalt kudarcok láttán, egy ilyen találkozó jó kezdőlépés, hisz a gyermekek jól érezték magukat, tehát szívesebben is maradnak, másrészt ez a jó érzés keresztyén közösségben született, ahonnan el lehet indulni a gyülekezeti élet felé.
Ferenc József László lelkipásztor