A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (16). Ez az ige egyszerre beszél múltról, jelenről és jövőről. A múlt Isten irgalmasságát adja elénk. Isten már akkor szeretett minket, amikor mi még nem is éltünk. A jelenben ez az irgalmasság az ember hitén keresztül válik újra megtapasztalt szeretetté. A jövő pedig új teret nyit számunkra, az Isten közelségében és jelenlétében való örök életet. Ez az ige a Nikodémussal folytatott párbeszéd része, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy csak az újjászületett ember érezheti meg hitének segítségével Isten szeretetét és az örök élet biztonságát itt a mulandó évek közepette is.
Péld 4,10-27
RÉ 280 MRÉ 205