„Mert szeretnélek meglátogatni titeket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak át nektek, azaz hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.” (11-12)

Amikor ezeket a sorokat írom, még 5 nap van a választásig. Egy választásnál az embereket meg szokta ragadni az ígéretek mellett az is, ahogyan a vezetésre önmagát ajánló ember megnyilvánul, mennyire megnyerő stb. Sokszor azt a szót alkalmazzuk rájuk: mennyire karizmatikus.

Ez a szó azonban eredetileg mást jelent. A görög khariszma jelentése öröm-ajándék. Amikor egy győztes csatából hazatért a hadvezér vagy király, a zsákmány egy részét az őt örömmel és dicsőítve fogadó tömeg között elosztogatta. Ezt az osztogatást nevezték khariszmának, azaz örömajándéknak, amit örömében ad az ember a másiknak.

A mai igében is előkerül ez a szó, amikor Pál azt mondja, azért szeretne a római keresztyénekkel találkozni, mert akar nekik valamilyen lelki ajándékot adni. Az Újszövetségben többször olvasunk a lelki- vagy kegyelmi ajándékokról. Ezek Istentől való „adottságok”, „képességek”, melyeket Ő ad örömmel az embereknek, akinek akarja, ahogyan akarja. Így ír Pál a korinthusiaknak erről: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta.” (12,4-10)

Pál azokkal a lelki ajándékokkal, amiket Istentől kapott, szerette volna meggazdagítani a gyülekezeti tagokat. Az Úr által kapott lelki ajándékokkal bátorítással akart lenni a gyülekezeti tagoknak és viszont: az ő ajándékaikkal pedig Pál akart gazdagodni. – Milyen jó, hogy a hívő emberek nem irigyek egymásra, ha a másik kapott valami lelki ajándékot az Úrtól, hiszen nem is lenne mire („Mid van, amit nem kaptál?” – 1Kor 4,7), ellenben a hívő ember tud gyönyörködni abban, amit a másik kapott, a másik meg tud örülni annak, amit én kaptam. Így valóban egymást tudjuk meggazdagítani.

A kérdés az, hogy felismerjük-e magunkban és egymásban ezeket az ajándékokat és tudjuk-e meggazdagítani egymást vele (ahelyett, hogy a miénket fontosabbnak, különbnek tartanánk a másikéhez képest). Sajnos ezekről keveset beszélünk, pedig vannak ilyen lelki ajándékaink és ha figyelünk rájuk, fel tudjuk ismerni és képesek vagyunk fejleszteni, valamint használni Isten dicsőségére és az emberek javára. Van, aki az emberek megítéléséhez kapott különös lelki ajándékot, más a tanításra, megint más az imádkozásra, közbenjárásra, van, aki a buzdításra, szervezésre, van, aki pedig az idegen lelkek kiűzésére, megítélésre (de ez már rázósabb, akárki ne kezdjen ilyenbe…) stb.

Szánjunk időt az elcsendesedésre arra is figyelve, hogy Isten milyen lelki ajándékot adott nekünk és ha igen, azzal szolgálunk-e, jól élünk-e?

Imádság

Uram, köszönöm, hogy adtál lelki ajándékokat a Benned hívőknek: vágyom arra, hogy felismerjem az Tőled kapott ajándékaimat, és adj hozzá alázatot és szolgálatkészséget, hogy Téged tudjalak Neked tudjak dicsőséget szerezni akkor is, amikor emberek felé szolgálok. Ámen.