"Ez a Jézus Krisztus a mi Urunk, aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet: akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai." (4-6)

„Ki vagyok én?” – A kérdésre a válasz a nevünk. Ha azonban egy munkahely megpályázásakor kéri a felvételiztető, hogy válaszoljunk erre a kérdésre, nehezebb a helyzet. Sok ember negatívumokkal tudja a legjobban körül írni magát: azaz elmondja, hogy miben különbözik másoktól.

Pál apostol szíve vágya volt régóta, hogy Rómába eljusson. Missziói útjai során a Földközi-tenger partvidékét, Kis-Ázsiát és sok más területet bejárt, de tudta, hogy el kell(ene) jutnia az „örök város”-ba is. Hallotta, hogy létrejött már ott egy keresztyén gyülekezet olyanokból, akik máshol hallottak Krisztusról és ott letelepedtek és/vagy ott hallottak már keresztyénektől Krisztusról és adták át az életüket. Fontosnak tartotta, hogy az akkori modern világ központjában, ahol tömegek fordulnak meg, minél erősebb és tisztább gyülekezet, gyülekezetek alakuljanak, ahonnan aztán szerte a világba terjedhet még gyorsabban az evangélium.

Telt az idő és csak nem ért oda, így levelet fogalmazott az ottani testvéreknek. Levele nem valamilyen aktuális helyzetre reflektál, hanem teológiai alapmű, amivel szerette volna a gyülekezetet hitében és keresztyén ismeretében is erősíteni.

A levelet a mai nappal kezdjük olvasni. Pál a levél elején bemutatkozik. 7 versen át mondja el, kicsoda ő. Nem negatívumokkal írja körül magát, hanem pozitív állításokat fogalmaz meg. Mégis szokatlan az, amit magáról mond. Nem beszél az érdemeiről, tanulmányairól, koráról: igazából Jézus Krisztusról ír csak. Az ő identitásképzője Krisztus maga. Krisztus hívta el apostolságra (1.v.), Krisztustól kapott a többi apostollal együtt bűneiből megváltást és arra küldetést, hogy ezt a bűnbocsánatot hirdesse mindenkinek. Ezért ír nekik is, akik ugyanebben a hitben élnek.

Milyen jó ezt olvasni. Pál identitásának alapja, élete fókusza Jézus Krisztus. Nem magával dicsekszik (noha volna mivel), hanem Krisztusról beszél, ír, mert minden, ami jó benne, Krisztustól van. Jézus az élete alapja és fókusza.

Amikor be kell mutatkoznunk legközelebb, adja az Úr, hogy a nevünk mellett eszünkbe jusson az is, hogy Krisztuséi vagyunk.

Imádság

Urunk, köszönjük, hogy megváltott gyermekeid lehetünk. Bocsásd meg, hogy ezt sokszor titkoljuk, elhallgatjuk és azt is, ha eszünkbe sem jut, mert a magunk érdemeire épül gondolkodásunk önmagunkról. Kérünk, hadd legyen életünk központja és alapja, hogy kegyelmet nyert bűnösök vagyunk, megváltott gyermekeid. Ámen.