„Kövess engem!” (19)

Az utolsó vacsorán Jézus azt mondta Péternek: „Ahová én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz.” Péter nem érti, miért ne követhetné a Mestert, hiszen az életét is kész feláldozni érte. Jézus ekkor szembesíti Pétert: az életedet adod? Háromszor tagadsz meg engem. Péter mégis megpróbálja. Valamit tenni akar Jézusért, akit körülvesznek azok, akik azért jöttek, hogy elfogják. Péter odáig jut, hogy levágja a főpap szolgájának a fülét. Teljesen értelmetlenül. Mert ennyire telt tőle. Aztán bekövetkezik a három tagadás, a három árulás.

A követés nem érzés, indulat, lelkesedés, vagdalkozás. Jézust pedig éppen nem kellett megmenteni. Nekünk is gyakran ennyi a követés. Érzés, indulat, vagdalkozás, sebek osztása. Az egyháznak is hányszor volt ennyi a követés: megvédjük Jézust, levágjuk az ellene érkezőket, vagy legalább a fülüket. Az élesebb helyzetekben pedig elnémulunk, vagy megtagadjuk Őt, akit épp (állítólag) követünk.

A Feltámadott hosszú úton vezeti vissza Pétert ebből az állapotból. A kijelölt igeszakaszban megtörtént beszélgetést pedig sokszor olvastuk már döbbenten. Ahogy minden tagadására és árulására jut egy kérdés és egy parancs. A csodálatos halfogás és az ahhoz kapcsolódó asztalközösség után vagyunk ekkor. A többi evangéliumban ez a történet az elhívástörténetek között szerepel, és úgy végződik, hogy „embereket fogsz halászni”. Itt János ezzel a beszélgetéssel zárja Péter számára a csodát: legeltesd az én bárányaimat. Őrizd az én juhaimat. Légy pásztor.

Péter halász. Immár pásztor. A Feltámadott hívja erre. De hogyan? Mindkettő tudást igényel, mindkettőhöz érteni kell, tapasztalat és felkészültség kell. Nem lehet egyiket a másikra cserélni. Amire Jézus hívja Pétert, abban ez a megállapítás értelmetlenné válik. Ha Péter pásztor lesz, már nem tud önmagára támaszkodni, és ez így jó. A megoldásaiban, a megnyilvánulásaiban, a feladatválasztásaiban, a céljaiban már nem nyúlhat vissza a mögötte lévő élet valóságához. Pásztorságra hívlak, Simon, Jóna fia. Ebben a pásztorságban pedig már végig ki fogsz tartani. A mártírhalálig. Amit fogadkoztál az utolsó vacsorán, hogy kész vagy az életedet adni értem, arra tényleg kész leszel. Kövess engem. Követni fogsz.

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy a teljes történetemmel együtt látsz, mint Pétert. Az alkalmatlanságommal és a mégis nekem szánt feladattal, küldetéssel. Hadd visszhangozzon bennem minden napon: „kövess engem”. Így kérlek, áldd meg a hitükben elbizonytalanodottakat. Ámen.