„…eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk…” (19)

Valódi istentiszteletbe láthatunk bele, amikor ezt a textus olvassuk. A hét első napján este a tanítványok együtt vannak. Zárt ajtók mögött, hiszen félnek a nép vezetőitől. Kívül a fenyegető világ, bent emberi közösség. Olyan embereké, akik látták vagy tudták Jézus kereszthalálát, és akik nyilvánvalóan értesültek arról, hogy Jézus sírja reggelre üres lett, és értesülhettek magdalai Márián keresztül arról is, hogy Jézus beszélt vele és üzent általa nekik.

Együtt vannak és Jézus megáll középen. A tanítványok egybegyülekezése innentől istentisztelet. Ahogyan a mi egybegyülekezésünk is akkor istentisztelet, ha ugyanez a feltámadott Úr áll meg középen. Néhány napja még olyanok vették körül Jézust, akik azért mentek, hogy elfogják. Ők leborultak Jézus előtt, amikor kimondta az isteni szót: „én vagyok”. „Hátra vonultak és a földre estek.” Így jegyezte fel számunkra János evangéliuma. Most a tanítványai veszik körül, akiket magdalai Máriának adott üzenetében testvéreinek nevezett.

Jézus szól a tanítványokhoz, és első szava a békesség üzenete. „Békesség nektek!” Istentisztelet az a közösség, melyben Jézus áll középen és a békesség evangéliuma hirdettetik. Közben pedig felmutatja a nagypénteki áldozat testén viselt nyomait. Ez a felmutatás, Krisztus értünk végzett áldozatának felmutatása kellene hogy legyen istentiszteletünk közepe, hogy rácsodálkozhassunk magára a Feltámadottra és a feltámadásra. Ebből lesz, ebből következik, hogy a tanítványok örülni kezdenek a Feltámadottnak. A valódi istentisztelet így örömteli esemény. Az öröm forrása.

A történet nem ér véget azzal, hogy Jézus megjelenik a tanítványoknak, akik örülnek. A találkozásnak ugyanis célja van: a tanítványok küldetést kapnak. Most, ebben a pillanatban. Attól, akit az Atya küldött. Aki a középen áll, aki rájuk lehel, beléjük leheli az élet Lelkét, és a Lélek által a bűnbocsánat hirdetésére hatalmazza fel őket.

Ha elfordulunk a középen állótól, ha elfeledkezünk a Lélekről, akkor válik központi jelentőségűvé az utolsó félmondat: „akikéit megtartjátok, annak a bűnei megmaradnak”. Ha az Én kerül a középpontba, akkor ez egy hatalmi kérdés lesz. Olyan hatalomé, mely az egyéni hitgyakorlatunkban az Isten ítélőszékébe üléssel kísért. Ha Jézus áll a középpontban, ha a testvéri közösségben vagyunk, ha az élet Lelke vezérel, akkor a bűnbocsánat, mégpedig az Isten által elhozott és meghirdetett bűnbocsánat tovább-hirdetése lesz fontos. Az ebben való részvállalás lesz a fontos. A küldetés és a lehetőség. Ha a Feltámadott áll középen.

Imádság

Feltámadott Krisztusunk! Állj középen a mi gyülekezetünkben! Segíts, hogy feléd forduljunk, hogy halljuk, amint békességet hirdetsz. Segíts, hogy a Te sebeidre tekintsünk és ne egymás hiányosságaira. Segíts, hogy megértsük és megéljük küldetésünket Szentlelked által. Ámen.