„Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.” (41)

Egy új sír. Elsőre azt gondolnánk, hogy ezzel szépen lekerekedik a történet: Jézus egy új sírba kerül, amelyben még addig senkit sem helyeztek el. Gyászolóként lelkünk enyhe nyugalmára szolgálna az a tény, ha tudnánk, hogy halottunk méltó nyughelyre kerül. Bár kétségtelen, hogy az őt elhelyező Nikodémus és Arimátiai József valóban megtesznek mindent azért, hogy Jézusnak a hozzá méltó végtisztesség jusson, de feltehetően főszándékuk inkább az volt, hogy a szombati napkeltéig Jézus minél hamarabb a közelben lévő új sírba kerüljön. De ettől még a bűnösök közé kell térnie, a bűnösök közt adnak sírt annak, aki nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul (Ézs 53,9). Van ebben valami furcsa kettősség. Nagyszombaton a csend honol, ugyanakkor dolgozik is valami, hiszen ott van a kétségbeesés és a gyász, ugyanakkor ott van az Isten akaratában való megnyugvás csendje is.

Jézus új sírjánál is megjelenik ez a kettősség. Jézusig a halottakat joggal tartották fogva a halál erői, ami rengeteg fájdalmat nyomott az emberiségre. Emiatt joggal lehettek reményvesztettek az Őt szeretők. De azzal, hogy a bűntelen feküdt egy új sírban, a halál is új értelmet nyert. Amit Ádám és Éva elrontott, az itt és most helyreáll. A paradicsomi kertben történt a romlás, Jézus nyughelyének kertjében, az új sírban pedig a megújulás. Amikor az Úr a kertben sétált este, Ádám és Éva elrejtőztek szégyenükben; Jézus is „rejtőzik” egy kis ideig a mi szégyenünkkel.

Nagyszombaton az élet megpihen, hogy aztán töretlen erővel térhessen vissza; ahogy a próféta mondja: „az Úr akarata célhoz jut vele” (Ézs 53,10). Jézusért mi nem csak egyszer, hanem újra és újra megújulhatunk, a bűn hatalma már nem a régi, hiszen Ő megtörte odabenn, általa már mi sem maradunk ott, megújulva térünk vissza. Ámen.

Imádság

„Megújító Istenünk! Olyan sokszor elfáradunk, elhasználódunk, s nem tudjuk, hogy hol keressük a felüdülést. Nagyszombat zavaró és egyszerre nyugtató csendje azonban mégis megmutatja nekünk, hogy miattad és nálad megújulás vár. Úr Jézus köszönjük, hogy ezt adod nekünk! Ámen.”