„Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az ő lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.” (33-34)

Nagypéntek a keresztyén világ legfájdalmasabb napja. Ilyenkor egészen közel jön hozzánk az a valóság, hogy mi emberek annyira bűnösök vagyunk, hogy Isten egyszülött Fiának bizonyosan meg kell halnia értünk.

A kiemelt szakaszban egy bizonyosság keresése figyelhető meg. Mivel sürgetett az idő, és a zsidók nem akarták, hogy a keresztre feszítettek szombaton is a kereszten maradjanak, emiatt szorgalmazták, hogy mihamarabb lekerülhessenek azok a keresztről, ehhez azonban meg kellett bizonyosodniuk halálukról. A lábak eltörése erős, friss vérzést okozhatott. Mivel azonban a lábak hosszabb ideig nem voltak képesek megtartani a test súlyát, így az gyakorlatilag csak a karokra nehezedett, ami a vérkeringés leállását okozta. Jézust már halottnak találják, emiatt megkímélik attól, hogy eltörjék a lábát, így az oldalát szúrják meg csak, amelyből vér és víz jött ki (34). Értelmezések sokasága, hogy ezt ki, mivel magyarázza, annyi bizonyos, hogy amikor a vér megalvad, elveszti vörös színét és a vízhez hasonlóvá válik. A katonáknak ennyi elég volt arra, hogy elkönyveljék a halál beálltának bizonyosságát.

Istennek hála, hogy János evangélista nekünk többet szeretne tudtunkra adni a történtekből. Nekünk is bizonyosságot szeretne adni, de nem anatómiailag, hanem lelki értelemben. Tudjuk azt, hogy Jézus víz és vér által jött el (1Jn 5,6), mindez halálában azt jelenti számunkra, hogy Ő bizonyosan engesztelést és valódi megmosatást hozott el. Tudjuk azt az Ószövetségből, hogy az áldozatoknak kifolyt vére Isten kiengesztelésének a váltságdíja volt. A víz pedig – akárcsak napjainkban –, mint hétköznapi létszükséglet a test megtisztítására szolgált. Amit korábban – vagy akár napjainkban – az emberek külsőképpen próbáltak elnyerni Istentől, az Krisztusban mind megtalálható. Ne külsőleg, és ne is a felszínen keressük életünk bizonyosságait, Isten Igéjében van elrejtve, Szentlelke fedheti fel nekünk. A világ bizonyossága a Szentlélek nélkül csak annyi, hogy Jézus valóban meghalt, nekünk pedig az, hogy megtöretett testében megszerezte nekünk az engesztelést és a bűneinktől való megmosatást. Így ma a keresztség és az úrvacsora, mint víz és bor a Szentlélek által Jézus oldalához kell, vezessenek bennünket.

Ma, nagypénteken ne tegyünk semmit, ma ne magyarázkodjunk, ne is kérdezősködjünk, csak legyünk egy kissé áldott csendben és legyen szemünk előtt a két szimbólum, amely Krisztusra mutat. S közben hagyjuk, hogy Jézus ne csak látszólagosan érintsen meg bennünket, hanem – ahogyan őt is átszúrták – egészen a szívünk mélyéig hatoljon.

Imádság

„Úr Jézusunk! Ma csendben vagyunk, ma hallgatunk, s hagyjuk, hogy testünkben, lelkünkben, elménkben a te értünk hozott áldozatod valósága hasson át bennünket. Ámen.”