„Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék” (16)

Kiszolgálni. Nem sok bíztató kép juthat eszünkbe ennek a szónak olvasatán. Igaz, ebben nagy szerepe van társadalmunknak is, ugyanis nem sok hivatás vagy szakma tartja munkája hasznos kifejezésének ezt a szót. Ismerjük és használjuk a kiszállítás, kirendelés, kiküldetés, kiszervezés, kihelyezés, kibocsátás, kiterjesztés szavait, de a kiszolgálás szavát ritkán, vagy talán alig hallani. Meg is lehet érteni, mintha azt jelentené, hogy bizonyos mérték szerint többet adok magamból, mint amennyit kellene. Nem csupán szolgálok, hanem mintha túl is lépnék egy határt. Nem csak jelen vagyok a másik számára, hanem szinte ki is üresítem magam neki. A „ki” igekötő azt foglalja magában, hogy ami bennem van – figyelem, energia, szeretet, idő – az nem csak megosztásra kerül a másikkal, hanem teljesen kiárad, olykor akár már a saját határaim rovására.

János evangéliumának legdrámaibb jelenetéről olvasunk a mai napon. Az indulatos tömeg, a főpapok, Jézus, és a bírói székbe ülő Pilátus a héberül Gabbatának nevezett udvaron vannak. A Gabbata az arámi nyelvben annyit tesz: kiemelt hely, magaslat. Itt az a kőből készült emelvény, kőburkolattal ellátott magaslat, amin Pilátus trónja volt. Ez a központi helyszíne Jézus kiszolgáltatásának. A történések magaslata is, hiszen itt derül ki, hogy ki ki mellett van. Mivel az indulatok eddig nem látott lendületet vesznek, úgy tűnhet, mintha a zsidók és Pilátus lennének a történet valódi szolgálói. Jézus teljesen háttérbe szorul, előtte testében-lelkében megalázták, itt pedig már „csak” egy hallgatag fogoly. De valójában ő az a rögzített pont, amely körül forognak az események. Ő az, aki szolgál, mások csak színlelnek.

Ezáltal nem az indulatos csőcseléken, és nem a zavarodott helytartón múlik az, ami itt történik, ők csupán bűneiket szolgálják ki; de Jézus az Atya akaratának, büntetésének és az értünk érzett szeretetének szolgáltatta ki magát. Túllépett egy határt, amelyet senki nem tehetett volna meg helyette. Ő nemcsak jelen volt az emberek számára, hanem ki is üresítette magát. Ami benne volt, az nemcsak felvillant, hanem teljesen kiáradt. Ez az igazi szolgálat (Fil 2,7). Mégiscsak szép ez a szó, Jézusért keresztyén életünk egyik legszebb szava, hiszen az úrvacsorából köszön vissza: kiszolgáltatni jegyeket, túllépni a határokat. Ha ő kiszolgáltatta magát, mi sem tehetünk másképp. Hát szolgálj!

Imádság

„Úr Jézus! Dicsőítünk téged azért, mert kiszolgáltattad magad helyettünk. Te a szent és egyetlen testedben-lelkedben vállaltad ezt a terhet. Ma csak szeretnék neked hálát adni és magunkat hálaáldozatként felajánlani odaadó szeretetedért. Ámen.”