„A zsidók így válaszoltak neki: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát” (31b)

Végtelenül kicsinyes, ahogyan Pilátus és a zsidók oda-vissza hárítgatják a felelősséget. Mivel Pilátus nem találja Jézust bűnösnek, megpróbálja „megmenteni” a feldühödött nép haragjától. Erre használta fel eszközként Jézus megkorbácsoltatását és megalázását is, hogy hátha szánalmat ébreszt a zsidókban és a főpapokban a megalázott Jézus látványa. De az indulat gyakran hangosabb a szánalomnál.

Azok a zsidók, akik a nap elején még kétszínűen tiszták akartak maradni, mostanra indulatuk már annyira megfékezhetetlen, hogy felfedik valódi vádjukat és szándékukat. Vádjuk az, hogy Jézus Isten Fiává tette magát, amely a zsidó vallási törvények szerint halálbüntetést von maga után. Bár a vád tantétele valóban helyénvaló, de az alkalmazását tekintve borzasztó nagy hibát vétettek, mivel Isten Igéjét egyáltalán nem vették figyelembe. Még azt sem méltóztatták megvizsgálni Isten Igéjének tükrében, hogy egyáltalán Jézus volt-e a Messiás, vagy sem. Korábban jól álcázott szándékuk immár a felszínre kerül, szeretnék, ha Jézus meghalna.

A gyilkos indulatú és bűnös ember azt hiszi, hogy meggyőződése és saját igazságérzete az egyetlen és mindenekfelett álló. Hányszor meg hányszor jutunk mi is ide, amikor elhatározásainkkal és meggyőződéseinkkel, ha kell tisztán és őszintén, de ha kell képmutatóan és csalárd módon elmegyünk akár a falig is. Majd mosollyal, vagy hamis szomorúsággal az arcunkon gondoljuk: „lám, ezért is megérte felkelni, elrendeztem, kiiktattam, igazságot szolgáltattam”.

Bár a törvény valóban azt mondja ki, hogy aki Istent káromolja – vele egyenlővé teszi magát – halállal kell halnia, de a zsidók és sokszor mi sem értjük, hogy az igazi megítélés nem a mi kezünkben van. Isten Fiának valóban meg kell halnia, noha nem az ő „ítéletük” szerint. Kálvin szerint a főpapok és a nép tagjai okosak, de rosszul okoskodnak. Okoskodásuk egyáltalán nem teszi őket jogossá az ítélethozatalra, egyedül az atyai akarat ad keretet és teszi szükségessé a Fiúnak a halálát. Ez bennünket is óvva int, hogy életünket ne a nagyotmondások, és ne az irányításvágy vezérelje, hanem Isten Igéjének vezérfonala, a Szentírás. Sokan vannak, akik félreteszik a Szentírás igazságait, ha már egyszer félrevezette őket az igazsághoz való hasonlóság. A gyilkos indulatú tömeget már jó sokszor félrevezethette az igazsághoz való hasonlóság, akárcsak Pilátust, akire a kimondott zsidó érv váratlan hatást gyakorol. A világ gonosz fejedelmének indulatos erői immár visszafordíthatatlanul Jézusra irányultak.

Kérjük az Urat, hogy őrizzen meg bennünket bűnös életünk okoskodásaitól, hamis ítélkezéseinktől, legyen előttünk az Ő értünk vállalt hűsége, béketűrése, alázata és csendessége.

Imádság:

„Mindenható Istenünk! Szégyelljük, vagy szégyellenünk kellene magunkat, amikor ítélkezünk és okoskodunk, de sokszor még odáig sem jutunk el, hogy szégyenérzetünk megszólaljon. Köszönjük, hogy igédben számtalanszor bizonyítod nekünk, hogy nálad az igazi tisztánlátás, az is annak a része, hogy Fiadnak, a mi Urunknak valóban meg kellett halnia, hogy mi el ne vesszünk, hanem éljünk. Dicsőítünk ezért, Atya, Fiú és Szentlélek Isten. Ámen.”