„Pilátus ezt kérdezte tőle (Jézustól): „mi az igazság?”, miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt: “én nem találok benne semmiféle bűnt.” (38)

Sokat, talán az egyik legtöbbet feltett kérdés az emberi életben: „mi, vagy hol az igazság?”. Vannak, akik elmondásuk szerint meg vannak győződve „az igazságról”, de talán még többen vannak olyanok, akik híján vannak ennek. Azt hiszem, hogy mindannyiunk közös igazságra való éhsége, hogy szeretnénk megtudni mi miért történt, vagy éppen történik az életünkben. De ehhez a valódi és csakis a valódi igazságra lenne szükségünk, nem pedig sajátos értelmezésekre, sovány vigaszokra. Tapasztalhatjuk életünkben, hogy némely igazságkeresésünkre megkapjuk a választ, aztán megtörténhet, hogy részigazságokat fedezünk fel, de az is előfordulhat, hogy az igazság örökre rejtve marad a szemünk elől.

Pilátus a kiemelt szakasz szerint Jézust ártatlannak látja, és úgy gondolja, hogy nincs veszéllyel sem a vallási, sem pedig a politikai hatalomra, ámde a Jézussal való beszélgetése előhozza a szkepticizmusát. Pilátus vérbeli római, pogány, aki a sors rejtett erejéről tud, de ez az erő az ő meggyőződése szerint csak pozitívan lehet jelen a világban, semmiképpen sem úgy, mint valamiféle mindenekfelett álló erő. Jézus és Pilátus beszélgetésében újabb két világ „igazsága” találkozik. A különbség csak az, hogy Pilátusé gúnyos, de bizonytalan, Jézusé pedig csendes, mégis határozott. János evangélista jó érzékkel írja a történetet, ugyanis ezáltal a földi eseményekkel párhuzamosan a mennyei világ erőit is felfedezhetjük, márpedig Jézus válasza szerint onnan való és ott keresendő az igazság (37).

A helytartó Jézussal való találkozása könnyen átlapozhatónak tűnik, mintha kisebb megnyugvásra találnánk a Jézusra zúduló tömeg haragja közepette. De nagyobb van itt annál, ugyanis Jézus úgy van jelen, mint a mennyei világ testet öltött igazsága (14,6). És tudjuk, hogy akiket az Atya neki adott, azok felismerhetik őt. Pilátus látványosan kívül esik ezen a körön, nem ismeri fel az előtte álló testet öltött igazságot. Ó, bárcsak mindannyiunk gazsága előtt megjelenne Jézus igazsága, hogy tükröt tartva elénk rájöhessünk, hogy az igazság nem a földi keretek között keresendő, hanem az Istennél, aki maga az igazság forrása.

A kérdés mindig aktuális, „hol az igazság?”, mert ezáltal vágyjuk megismerni és megtalálni az igazságot. Az isteni igazság, mely az emberi gazság fölött van, itt van, sőt, a mi gazságaink ellenére közöttünk, velünk és bennünk van.

Imádság:

„Urunk, rengetegszer feltesszük magunkban, vagy hangosan a kérdést, „hol az igazság?”, de legtöbbször nem kapunk kielégítő választ ezekre a kérdéseinkre. De igédből tudjuk, hogy ezeket sokszor nem a megfelelő helyen, vagyis nem nálad keressük, az igazság forrásánál. Vegyél be bennünket a te országodba már itt e földi életben, hogy megelégülhessünk a tőled való igazsággal. Ámen.”