A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
"nekünk senkit sincs jogunk megölni!” (31)
A felolvasott részben nem jelenik meg a virágvasárnap, jóllehet az evangéliumban jelen van. A szakasz szerint itt már Jézus utolsó nagy szenvedése veszi kezdetét, Pilátus elé kerül, ahol a vallási vezetők és a nép tagjai vádolni kezdik őt. A páska ünnepére készülve Jézus ügyét gyorsan le akarják tudni, hogy aztán „méltóképpen” ünnepet szentelhessenek. Tartózkodnak a helytartóságra való belépéstől, hogy tiszták maradjanak, de a kiemelt igerész szerint mégis a halál lehetősége szólal meg. Ünnepből a halálba. Vagy a halálból az ünnepbe?
Vita tárgyát képezi az, hogy rendelkeztek-e a zsidók ítélkezési joggal vagy sem. Bár ők azt mondják, hogy senkit sincs joguk megölni, mégis számos eset bizonyítja ennek az ellenkezőjét ebben az időben. Annyi bizonyos, hogy a szöveg azt akarja az olvasó tudtára adni, hogy a népnek és vallási elöljáróiknak kijelentésük ellenére pontosan az a céljuk, hogy Jézust megöljék. A tiltakozás ez esetben a vágy ki nem mondott bevallása. Felelősséghárítás, büntetőjoggal való burkolózás, valós szándékuk lelepleződése; megközelíthetjük bárhogyan ezt a szakaszt, a tény mégis tény: nekik nincs joguk életet elvenni. Jézus maga adja oda az életét (Jn 10,18), mindezt azért, hogy a bűn büntetésének ne legyen joga fölöttünk, mert bizony lehetne. A bűnesetet követő és azóta véget érni nem látszó vétkeink miatt az Atyának minket kellene megítélnie és örök halállal büntetnie. Ez itt az igazán nagy lét- és jogi kérdés. De Jézus azzal, hogy aláveti magát az őt megítélni vágyó csőcseléknek – valójában a mi ítéletünket –, ezáltal pedig egy sokkal nagyobb terhet vesz magára, mégpedig azt, hogy az isteni büntetőjog rá zúduljon, ne pedig ránk.
Látjuk már, ma virágvasárnapon pedig különösen is érezzük, hogy micsoda ügyről van itt szó, Jézus alázatosan bevonul, és magára veszi bűneink büntetését. Lehetnek jogaink és kötelezettségeink, mondhatunk igeneket és nemeket, de az igazán nagy dolog mégiscsak az, hogy Jézusért jogunk van nemcsak túlélni, hanem örökké élni is.
Imádság
„Úr Jézus, bocsáss meg nekünk, hogy oly sokszor benyújtjuk a számlát neked, vagy embertársainknak, de legalább ennyiszer felelősséget hárítunk, vagy tagadunk, ha magunkra kellene vállalnunk valamit. Te jól ismersz bennünket, erősíts, hogy bennünk is az a tántoríthatatlan erő, alázat és hit dolgozhasson, ami tebenned is, miközben gyaláztak.”