„Én odaszentelem magamat értük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (19)

„Odaszentelem magamat.” Az Ószövetségben a megszentelés mindig azt jelentette: valamit kivonni a hétköznapi használatból, és Isten számára félretenni. Az áldozati állat, az oltár edényei, a papok ruhája – mind Istené lett.

Jézus azonban nem tárgyat vagy állatot visz az oltárra. Ő maga lép oda.

Mint a páskabárány, amelyet kiválasztanak, elkülönítenek, majd feláldoznak. Mint a főpap, aki belép a szentélybe. De itt a pap és az áldozat ugyanaz a személy. Jézus önmagát adja oda. Nem kényszerből, nem a körülmények sodrásában, hanem tudatos szeretetből: „értük”.

Az „értük” szóban ott vagyunk mi is. A tanítványokért, akik félnek és hamarosan szétszélednek. Péterért, aki meg fogja tagadni. Azokért, akik még meg sem születtek, de majd egyszer hallani fogják az evangéliumot. Jézus úgy áll az Atya előtt, mint aki saját életét teszi az oltárra, hogy az övéi tiszták lehessenek.

„Hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.”

A megszentelés abból fakad, hogy valaki már nem a sajátja. Mint amikor a templom arany edényeit már nem lehet hétköznapi vacsorához használni, mert Istennek vannak elkülönítve.

Jézus odaszentelte magát – hogy mi is Istenhez tartozzunk.

Az „igazságban”. János evangéliumában az igazság nem puszta tanítás. Jézus maga az igazság. Az ő szava, az ő élete, az ő keresztje az a tér, ahol az ember valóban megszentelődik. Mint amikor a szőlővessző a tőkén marad: az élet nem önmagából fakad, hanem abból, hogy a vessző kapcsolódik a tőkéhez.

A kereszt tehát nemcsak bűnbocsánatot hoz, hanem új hovatartozást. Jézus az oltárra lépett, hogy az életünk ne sodródó, önmagát kereső történet legyen, hanem Istennek szentelt élet.

A megszentelt élet nem azzal kezdődik, hogy mi mit adunk Istennek. Hanem azzal, hogy megértjük: Krisztus már odaadta magát értünk — egészen.

Imádság

Urunk Jézus Krisztus, te odaszentelted magadat értünk, egészen az oltárig, egészen a keresztig. Köszönjük szereteted, amely értünk adta önmagát.

Kapcsolj minket szorosan magadhoz, mint vesszőt a szőlőtőkéhez, hogy életünk benned gyökerezzen, és benned teremjen gyümölcsöt. Ámen.