A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Ezeket mondta Jézus, majd föltekintett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged…” (1)
Jézus már elmondta tanítványainak az utolsó tanításokat. A szavak lassan elfogynak, és most már nem hozzájuk beszél, hanem az Atyához. A tanítványok pedig hallgatják, hogyan imádkozik a Fiú.
Jézus föltekint az égre. A Fiú az Atyára néz. A tekintete oda emelkedik, ahonnan jött. És azt mondja: „Atyám, eljött az óra.”
Ez az „óra” sokáig rejtve maradt. A kánai menyegzőn Jézus még így szól: „nem jött még el az én órám.” A tanítások, a csodák, a viták mind ebbe az órába futnak össze. Most azonban elérkezett. A dicsőség órája, és mégis a kereszt órája.
A világ szemében a kereszt a szégyen helye. Az elítélt, a kiszolgáltatott, az elhagyott ember helye. De Jézus imádságában a kereszt a dicsőség kapuja. „Dicsőítsd meg a te Fiadat” — mondja — „hogy a Fiú is dicsőítsen téged.” Jézus dicsőségének órája az, amikor a Bárány feláldoztatik. Amikor a pásztor életét adja a juhokért.
A Fiú dicsősége engedelmességben ragyog a kereszten. Amikor Jézus odaadja életét, akkor látszik meg igazán, ki az Isten: nem az, aki megtartja az életét, hanem aki odaadja. Nem az, aki elveszi, hanem aki megváltja.
A Fiú dicsőíti az Atyát azzal, hogy végigjárja ezt az utat. Az Atya pedig dicsőíti a Fiút azzal, hogy feltámasztja, és nevet ad neki minden név fölött.
Így válik ez az imádság az evangélium szívévé. Nem csupán Jézus imája, hanem ablak az Isten belső életére. A Fiú az Atyához fordul, és minden a dicsőség felé tart — azon az úton, amely a kereszten vezet át.
Amikor ezt az imádságot halljuk, mintha mi is ott állnánk a tanítványok között a csendben. És lassan megértjük: Isten dicsősége az a szeretet, amely képes egészen odaadni önmagát. Ámen.
Imádság
Urunk Jézus Krisztus, amikor eljött az órád, te az Atyára tekintettél, és a kereszt útján is az Ő dicsőségét kerested.
Taníts minket is így élni: hogy ne a magunk dicsőségét keressük, hanem azt a szeretetet, amely kész odaadni önmagát.
És amikor életünk útja nehézzé válik, emeld tekintetünket az Atyára, hogy a kereszt árnyékában is meglássuk a te dicsőséged fényét. Ámen.