"Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem… Bizony, bizony, mondom nektek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. …és örömötöket senki sem veheti el tőletek.” (16, 20, 22)

Van az a pillanat az első hajnalokon, amikor az ember elveszít valakit, hogy a nehéz elalvás utáni ébredéskor még vár a fájdalom és a veszteség érzése egy másodpercet, mielőtt újra belénk hasít. Az eszmélés, az újbóli szembesülés az elmúlás valóságával tart egy röpke szünetet. És az ember sajnálja, hogy ez elröppent, hogy nem maradhatott velem, hogy annak a pillanatnak a békességét legyőzi a tény, és annak minden következménye: megtörtént, elveszítettem. És olyan elképzelhetetlen akkor, hogy ez a szomorúság örömre fordulna.

A mai igénkben Jézus ennek az ellenkezőjéről beszél. Azt mondja a tanítványainak, hogy „szomorúságotok örömre fordul.” Mondja ezt annak fényében, hogy készíti az övéit arra az órára, amikor elveszítik, amikor majd a kereszten látják meghalni. „Egy kis idő még, és nem láttok engem.” Arról az emberileg elképzelhetetlen pillanatról beszél, hogy mindezek után „ismét egy kis idő, és megláttok engem.” Nem is értik még a tanítványok, hogy mit akar ezzel mondani Jézus.

Hányszor és hányszor szeretnénk ezt megélni az életünkben, hogy szomorúságunk örömre fordul! Nehézségeink közepette, lelki mélységek idején, kilátástalannak tűnő helyzetekben. Hány élet megy tönkre, veszíti el a reménységét, nyúl alkohol, gyógyszer, valamilyen tudatmódosító után, mert már nem hisz abban, hogy szomorúsága örömre fordul. Hogy valaha is változik valami.

A keresztyén hit egyik csodálatos ajándéka az, hogy van változás! Van megtérés, metanoia, a gondolat és a szív új fókuszt talál: Jézus Krisztust. Van változás, van szabadulás a bűnből, van gyógyulás, van másik út, halál helyett van élet! Megszámlálhatatlan Krisztushoz tért ember élete üzen ennek valóságáról. A feltámadott, élő Krisztushoz tért életek.

Húsvét felé, a feltámadás ünnepe felé közeledve ragyog fel nekünk az ige üzenete. Istennél a szomorúság is örömre fordul. Ezt az örömöt „senki sem veheti el tőletek” – mondja Jézus. Mert nem a múlandóhoz köt minket, hanem ahhoz, aki örök, akitől sem halál, sem élet el nem szakíthat.

Ebben a hitben még a gyász szomorúságában is erőt ad a reménység öröme, ezt sem veszi el senki: „Jézus, én bizodalmam, hiszem, hogy egy napon szerettimet a mennyben újra megláthatom” (615. dics. 5.v.)

Imádság

Uram! Erősítsd hitemet, hogy töltsön el az az öröm, amit sem a világ, sem emberek el nem vehetnek tőlem, hogy Te feltámadott Úr vagy, aki örökké uralkodsz, és én a tiéd vagyok! Ámen