„Amikor Jehúdí három vagy négy hasábot elolvasott, a király levágta azt a kancellár késével, és a serpenyő tüzébe dobta, míg csak az egész tekercs a serpenyő tüzébe nem került.” (23)

A 36. fejezet egy igazán drámai képpel festi le, hogyan reagál az ember az élő Isten szavára, és milyen az emberi szív hozzáállása az igéhez. Jeremiás lediktálta Isten üzenetét Bárúnak, aki felolvasta azt a nép előtt, majd a király elé is eljutott. Amikor Jójákim meghallotta a benne lévő szavakat, az ítéletes próféciát levágta írókéssel és a tűzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett. Ez a cselekedet nem csupán egy papírlap megsemmisítése volt, hanem Isten üzenetének tudatos és képies elutasítása. Jójákim nem vitatkozott, nem kérdezett, nem hallgatott meg. Elsőre cselekedett, saját hatalmát gyakorolta, és úgy vélte, hogy így megszabadulhat az üzenettől és az abban foglalt ítélettől. Habár Isten a megtérésre hívott, tudjuk, hogy az Ige nem semmisíthető meg. A fejezet végén láthatjuk, hogy Isten újra lediktálta a próféciát, sőt, még ki is egészítette. Az emberi ellenállás és keményszívűség nem tudja elnémítani az Ige hangját.

Ma is kérdez minket ez az Ige: mi mit teszünk, amikor Isten szava kényelmetlenül érint minket, amikor felbolygatja belső világunkat? Megmagyarázzuk, relativizáljuk a bűnt, kívánjuk elégetni a számunkra kellemetlen részeket, elutasítjuk vagy hagyjuk, hogy az Ige dolgozzon bennünk, formáljon, a megtérésre és Istenre való szövetség megújítására vezessen? Hallgatunk rá vagy csak halljuk, de nem engedelmeskedünk az Ige szavának?

Jeremiás könyvéből már eddig is megtanultuk: Isten nem a pusztítást akarja, hanem megtérésre és helyreállításra hív. Az ő Igéje erősebb az emberi ellenállásnál, és még mindig van lehetőség, hogy engedelmeskedjünk és formálódjunk általa. Ragadjuk meg ezt a lehetőséget!

Imádság

Mindenható Istenünk, hálásak vagyunk, hogy a Te szavad élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál. Bocsáss meg, hogy nagyon sokszor saját értelmünket vagy kényelmünket helyezzük előtérbe a Te Igéddel szemben. Nyisd meg szívünket, hogy befogadjuk és engedelmeskedjünk szavadnak életünk minden területén. Ámen!