„De azért halld meg az Úr igéjét, Cidkijjá, Júda királya! Ezt mondja rólad az Úr: Nem fegyvertől fogsz meghalni! Békességben halsz meg, és amilyen gyásztüzet gyújtottak őseidnek, a korábbi királyoknak, elődeidnek, olyat gyújtanak neked is, és így siratnak el: Jaj, uram! Ezt határoztam! – így szól az Úr.” (4-5)

Ez a két igevers az ítélet közepette a kegyelem ígéretét mutatja meg előttünk. Júda királya, Cidkijjá az, akit Isten megszólít Jeremiáson keresztül. Jeruzsálem már ekkor ostrom alatt állt II. Nebukadneccar seregei által. Isten kijelenti, hogy Cidkijjá és a nép, a város nem menekül meg: Babilonba fognak kerülni, és szemtől szembe találkozik majd a másik uralkodóval. De mégsem fegyver által fog meghalni, hanem békességben, atyáihoz hasonló módon éri majd a vége, és úgy temetik el. Ez meglepő fordulat, hiszen az ítélet elkerülhetetlen, de mégis kegyelemmel teljes. Isten ítélete nem csupán öncélú pusztításként jelenik meg. A király és a nép engedetlensége hatalmas következményekkel jár, de Isten még ebben az ítéletben is korlátot szab a pusztításnak. A kegyelem is megjelenik az ítélet közepette. Valós és jogos a büntetés, de mégsem végső megsemmisítés. Személyesen megszólítja az Úr: „Halld meg az Úr igéjét!” Még a bukása előtt is kapcsolatban áll az Úr ezzel a királlyal.

Nagyon hasonló történetet találunk a Biblia elején is. Elbukik az emberiség az első bűneset során: Ádám és Éva bűne okán megszakítják szövetségüket Istennel, megtörik ez a kapcsolat, és bizony a bűnnek büntetése van. Ítéletet hirdet Isten: meg kell halniuk. De mégis a kegyelem sugárzik át az úgynevezett ősevangélium szavain, hogy lesz majd az asszony magva, aki a kígyó fejére tapos.

A mi életünkben is így sugárzik át a kegyelem. Lehet, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amelynek a következményeit már nem lehet elkerülni. Lehet, hogy bizonyos döntések eredményeit hordoznunk kell az életünkben. De Isten még ezek között a következmények között is jelen van. Az ítélet nem egyenlő azzal, hogy magunkra hagy minket.

Jézus Krisztuson keresztül megszabadított minket az ítélet végső terhétől. Bár bűneink súlyát sokszor viselnünk kell, letehetjük azt Megváltó Urunk kezébe, annak az Úrnak a kezébe, aki magára vette és keresztre vitte minden bűnünket. Ő nem ítél el minket. Ő bűntelen, mégsem veti ránk az első követ, hanem szelíden ránk néz és azt mondja: „Ne vétkezz többé.”

Imádság

Igazságos Istenünk! Köszönjük Neked, hogy ítéletünk és bűneink súlyát Magadra vetted. Hálásak vagyunk a kereszt csodájáért. Könyörgünk Szentlelkedért és annak vezetéséért, hogy igazán és békességben tudjuk élni életünket. Ámen!