"...ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!" (34)

„Búcsúzás és megerősítés”

Jézus ezekkel a szavakkal akkor fordul tanítványaihoz, amikor már minden eldőlt. Júdás elment, hogy elárulja Őt. A szenvedés útja tehát elkezdődött Jézus számára. Emberileg nézve ez a kudarc, a veszteség és a fájdalom pillanata. Jézus mégis így kezdi mondandóját: „Most dicsőült meg az Emberfia.”

Ez meglepő. Hogyan lehet a szenvedés dicsőség? Jézus szemében a kereszt nem vereség, hanem megváltásunk legnagyobb bizonyítéka. Ott mutatkozik meg igazán, ki az Isten: olyan Atya, aki mindent odaad értünk. Még a legdrágábbat is, az Ő Fiát! A dicsőség nem hatalomban, hanem önfeláldozásban jelenik meg. Önmagát adta értünk!

Majd Jézus búcsúzni kezd: „.. még egy kis ideig veletek vagyok.” Tudja, hogy hamarosan elválik tanítványaitól. Nem hagyja őket bizonytalanságban, kétségek közepette, hanem felkészíti őket arra, hogy nélküle kell majd élniük. De nem hagyja őket iránytű nélkül.

Ekkor hangzik el az „új parancsolat” áldott mondata: „Szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.”

Ez nem egyszerű felszólítás a kedvességre. Jézus nem azt mondja: „Legyetek türelmesebbek” vagy „Legyetek udvariasak.” A mérce Ő maga. Az ő szeretete az irányadó: a megbocsátó, kitartó, áldozatos szeretet. Olyan, amely nem válogat, nem számolgat, nem vár viszonzást.

Jézus tudja, hogy követői nem lesznek tökéletesek. Lesznek vitáik, bukásaik, gyengeségeik, kudarcaik. Ezért készíti fel őket a feladatra, azt mondja: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Nem a tudásunkról, nem a teljesítményünkről, nem a vallásos szokásainkról ismernek fel minket elsősorban, hanem arról, ahogyan bánunk egymással a jézusi példaadás nyomán.

Ez ma is kihívás. Könnyű szeretni azt, aki kedves hozzánk. De nehéz szeretni azt, aki megbántott, elárult, becsapott, hátat fordított, aki másképp gondolkodik, aki esetleg fáraszt bennünket. Jézus mégis erre hív. Nem saját erőnkből, hanem az ő kegyelméből élve, sőt abban gyökerezve.

Amikor Jézus azt mondja: „ahogyan én szerettelek titeket”, már a keresztre mutat előre. Ott látjuk, milyen messzire megy el értünk. Ha ebből a szeretetből merítünk, akkor válik lehetővé, hogy mi is így szeressünk másokat.

Az ige tehát arra ad felszólítást, hogy újra megvizsgáljuk önmagunkat, kapcsolatainkat: Hogyan beszélek a családommal? – Hogyan viszonyulok a testvéreimhez a gyülekezetben? – Tudok-e megbocsátani? – Tudok-e előzékeny lenni másokkal? – Tudok- e szolgálni szeretetből, nem kényszerből?

Jézus nem tökéletességet vár, hanem odaszánt szívet. Olyan életet, amely naponta visszatér hozzá, bekapcsolódik az Ő vérkeringésébe. Ámen.

Imádság: Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus által!

Urunk, köszönjük, hogy szerettél minket mindvégig, egészen a keresztig.

Köszönjük, hogy a Te szereteted nem változik, nem fogy el, és nem függ a mi érdemeinktől.

Bocsátsd meg, amikor önzők vagyunk, amikor könnyebben ítélünk, mint megértünk, amikor bezárjuk a szívünket Előtted és mások előtt.

Taníts minket úgy szeretni, ahogyan Te szerettél és ma is szeretsz. Adj nekünk türelmet, alázatot és irgalmat. Segíts, hogy szavaink, tetteink és gondolataink

Téged tükrözzenek. Tölts be minket Szentlelkeddel, hogy a Te szereteted áradjon rajtunk keresztül családunk, barátaink, embertársaink felé.

Hadd legyünk élő bizonyságai annak, hogy Hozzád tartozunk és hogy jó Hozzád tartozni! Ámen.