„Már éjszaka volt.” (31)

„Az áruló”

Ez az igeszakasz az utolsó vacsora egyik legmegrendítőbb pillanatát mutatja be. Itt látjuk, Jézus szívének fájdalmát, az emberi hűtlenség valóságát, és Isten megváltó tervének titokzatos mélységét.

Jézus „megrendült lelkében”. Ez fontos üzenet számunkra: a Megváltó nem közömbös. Nem hideg, rideg távoli Isten, hanem olyan Úr, aki valóban átéli az árulás, a becsapás fájdalmát. Tudja, mi fog történni, mégis szenved tőle. Ez megmutatja, hogy Jézus szeretete valódi, sebezhető szeretet.

A tanítványok zavartan néznek egymásra. Senki sem gondolja magáról elsőre, hogy ő lenne az áruló. Ez rávilágít az emberi szív törékenységére: mindannyian képesek vagyunk elesni, elbukni, ha nem maradunk Krisztus közelében. A hangsúly nem is azon van, hogy „ki árulhatja el?”, hanem inkább azon, ami nagyon is személyes kell, hogy legyen: „Uram, őrizd meg a szívemet, hogy ne távolodjak el Tőled, hogy ne legyek árulód.” Add, hogy Benned gyökerezzem!

Haladva a történetben azt látjuk, hogy a „szeretett tanítvány” Jézus mellé telepedik és odahajol Jézushoz. Ez a bensőséges kapcsolat, a tanítványság lényege: aki közel van az Úrhoz, az meghallja, felismeri az Ő hangját. Simon Péter is felismeri, hogy a válasz csak Jézustól jöhet. Tőle kaphatják meg. Nem találgat, bár nem ő teszi fel Jézusnak a kérdést, hanem rábízza a szeretett tanítványra. Ez azt tükrözi, hogy kérdéseinkkel bátran, mindig mehetünk Krisztushoz.

Jézus a falattal jelöli meg az árulót, mégis szeretettel teszi ezt. A bemártott falat a közel-keleti kultúrában a tisztelet és a barátság jele volt. Jézus utolsó pillanatig szeretettel közeledik árulója, Júdás Iskáriótes felé. Ez azt mutatja, hogy Isten kegyelme még az utolsó percben is elérhető. Még az utolsó pillanatban is megfogadható, megragadható. Az árulás nem kényszer, hanem tudatos döntés eredménye.

„Akkor belement a Sátán.” – olvassuk az igében. Júdás megnyitotta szívét a sötétség előtt. Amikor valaki tartósan elutasítja Isten világosságát, a bűn egyre nagyobb teret nyer benne. Ez komoly figyelmeztetés számunkra: a kis engedetlenségek is súlyos következményekhez vezethetnek. Hol a felelősség?

Jézus szavai: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!” – mondja Júdásnak. Ez nem jóváhagyást jelent, hanem azt, hogy Isten terve akkor is beteljesedik, ha az ember rosszat választ, rossz döntést hoz. Jézus uralkodik a történések felett, még a szenvedés órájában is.

A történet, utolsó mondata: „Már éjszaka volt.” Több mint időmegjelölés. Mély tartalma van ennek a rövid, de ütős mondatnak: Júdást, mind lelki, mind fizikai értelemben a sötétség uralta. Szívében sötét gondolatokat megfogalmazva a sötétségbe lépett ki, teljesen elszakadva a Világosságtól, Krisztustól. Aki eltávolodik Krisztustól, az mindig a belső éjszaka felé halad. Az ő szíve már távol volt Krisztustól!

Tartsunk önvizsgálatot, vizsgáljuk meg szívünket: Mennyire vagyok közel Jézushoz? Egyáltalán közel vagyok-e Őhozzá? Hallom-e, felismerem-e hangját? Engedem -e, hogy formáljon? Ne elégedjünk meg a külső, látszat tanítványsággal, hanem legyen élő, szeretetteljes közösségünk Vele! Ámen.

Imádság

Atyánk, Jézusban!

Most is köszönjük, a Te Igéd útmutatását, útbaigazítását! Urunk, Jézus, őrizd meg a szívünket a hűtlenségtől! Adj alázatot, hogy mindig Hozzád forduljunk, kegyelmed őrizzen, hogy világosságban járjunk, a Te világosságodban. Köszönjük, hogy Te Magadra vetted, ami sötét, szennyes ruhánkat, életünket, hogy megbékéltess az Atyával, hogy életedet, véredet adtad, ami bűnös életünkért, hogy megóvj Bennünket a pusztulás vermétől! Segíts, hogy ne távolodjunk el Tőled, hanem mindennap magunkhoz véve lelki táplálékod, újult erővel kövessünk. Ámen.