A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„…aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be…” (20)
„Engem fogad be!”
Ez az igeszakasz Jézus utolsó vacsorájának egyik legfontosabb tanítása. A lábmosás története után hangzik el, amikor Jézus saját cselekedetét értelmezi a tanítványok számára.
Jézus tanítványaihoz intézet kérdése: „Értitek, hogy mit tettem veletek?” arra utal, hogy a lábmosás nem pusztán egy kedves gesztus volt, hanem szimbolikus tett. A korabeli kultúrában a lábmosás a legalacsonyabb rangú szolgák feladata volt. Amikor Jézus ezt elvégezte, tudatosan vállalta az alázat szerepét, noha ő „Úr és a Mester.”
Ezzel azt tanítja, hogy az igazi vezetés nem uralkodásban, hanem szolgálatban nyilvánul meg.
Majd, amikor azt mondja tanítványainak: „példát adtam nektek”, világossá, érthetővé teszi, hogy a tanítványoknak követniük kell ezt a magatartást. Nem helyezhetik magukat mások felé.
A „szolga nem nagyobb az uránál” kifejezésben azt hangsúlyozza, hogy ha Ő maga vállalta az alázatot, követői sem kereshetnek kényelmesebb vagy magasabb, számukra kedvezőbb pozíciót.
Jézus aztán így folytatja: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekszetek.” Itt fontos különbséget tesz az ismeret és a megélés között. Nem elég érteni a tanítást, azt meg is kell valósítani, meg kell élni, a magunkévá kell tenni. A valódi boldogság nem pusztán hitbeli tudásból, hanem engedelmes életből fakad.
Majd egy zsoltáridézettel folytatja Jézus mondanivalóját: „… be kell teljesednie az Írásnak: Aki az én kenyeremet eszi, az emelte fel ellenem a sarkát…” Jézus ezzel megmutatja, bizonyságát adja, hogy az események nem váratlanul érik, hanem Isten tervébe nagyon is, tökéletesen, mondhatnánk, tűpontosan beleilleszkednek.
Mindezekkel a tanítványok hitét kívánta megerősíteni, hogy amikor mindezek bekövetkeznek, felismerjék Jézus isteni küldetését.
Ezen igeszakasz záró mondata teológiai csúcspont: „Aki befogadja azt, akit elküldök, engem fogad be…” Ez azt jelenti, hogy Jézus tanítványai nem saját nevükben járnak, hanem magát Jézust képviselik, az Ő nevében végzik küldetésük célját. Mit mondott Péternek és Andrásnak, amikor elhívja őket onnan a Galilei tenger partjáról, halászhálóik mellől?: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Rajtuk keresztül maga Jézus, rajta keresztül pedig az Atya szól az emberekhez.
Ez hatalmas felelősséget ad, hiszen a keresztyén ember élete hiteles tanúságtétel, bizonyságtevő élet kell, hogy legyen.
Összefoglalva az igeszakaszt, három fő üzenetet emelnék ki:
Alázatot, ami az jelenti, a legnagyobb is szolgál.
Engedelmességet, hiszen a hit cselekedetekben válik valósággá.
Küldetést – mert a tanítványok Jézus képviselői a világban.
Jézus példája arra hív tehát Bennünket, hogy a hívő ember ne hatalmat, ne a maga hasznát keresse, hanem szeretetből szolgáljon, hűséges maradjon a nehézségek közepette is, és életével Isten jelenlétét tükrözze mások felé. Ámen.
Imádság: Mennyei Atyánk, a Te Fiadban: Krisztusban!
Urunk, hálát adunk Neked a Te igédért, amely világosságot ad életünk útjára. Köszönjük Jézus, hogy példádat adott nekünk az alázatból, a szeretetből és az önfeláldozó szolgálatból.
Urunk, megvalljuk, hogy sokszor inkább a saját kényelmünket, érdekeinket és elismerésünket keressük, mint a Te nevedben való járást és a mások felé való szolgálatot. Bocsátsd meg, amikor nem úgy élünk, ahogyan Te tanítottál minket.
Taníts meg bennünket az igaz alázatra, hogy ne magunkat emeljük fel, hanem készek legyünk lehajolni, odahajolni másokhoz is. Add, hogy ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyünk igédnek, és életünk valóban Téged tükrözzön.
Urunk, formáld szívünket, hogy ne féljünk a Te nevedben szólni, szolgálni ott sem, ahol nem kapunk elismerést. Adj nekünk tiszta szándékot, hűséget és kitartást, hogy minden helyzetben Hozzád ragaszkodjunk.
Kérünk, erősíts meg minket hitünkben, hogy akkor is bízzunk Benned, amikor nem értjük terveidet. Nem értjük, hogy mi miért történik életükben! Segíts, hogy felismerjük: Te velünk vagy minden próbában, és vezetsz minket a Te akaratod szerint. Vezetsz, amikor összecsapnak fejünk fölött a hullámok és Péterrel együtt elsüllyedünk. De Te jössz és azt mondod: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Tedd életünket áldássá mások számára, hogy rajtunk keresztül megismerhessenek Téged. Használj bennünket eszközül békességed, irgalmad és igazságod, Igéd igazságának továbbadására. Köszönjük példaadásod és a kereszten való, majd feltámadásodban a megdicsőülés drága zálogát!
Jézusért Atyánk, hallgasd meg imádságunkat! Ámen.