„…ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (26)

E mai igeszakasznak nagy kérdése, hogy azok a görögök, akik érdeklődnek Jézus felől, miért

nem látják meg azonnal őt a sokaságba? Talán azért, mert nem evilági hősként ünnepeltette

magát. Öltözete, viselkedése nem ütött el az ünneplő tömegétől. De lehet egy másik oka is,

ezek a görögök nem akartak csak úgy odamenni Jézushoz, még akkor sem, ha nagyon

érdekelte őket mindaz, amit róla hallottak. Ezért keresnek egy közvetítőt, aki által a

közelébe kerülhetnek, és személyesen tőle hallhatják tanításait. Jézus tanítványai közül

Fülöpöt szemelték ki, hogy kapcsolatba kerüljenek Jézussal, nem véletlenül, hiszen Fülöp

Betsaidából való volt, ahol sok görög élt, így jól beszélte a görög nyelvet. Fülöp odamegy

Andráshoz és együtt állnak oda Jézus elé, hogy jelezzék, görögök szeretnének vele találkozni.

Jézus úgy tekinti ezeknek az embereknek az érdeklődését, mint annak a jelét, hogy nagyobb

kapuk tárulnak ki előtte, küldetése immár nem csak Izraelre korlátozódik. Más népek fiai is

részesülni szeretnének abból a megváltásból, amit a Mennyei Atya jóvoltából az Ő

kereszthalála tesz lehetővé. Eljött megdicsőülésének órája és rövidesen eljön az az idő is,

amikor halálra adatik a világ megváltásáért.

Ezért kezd beszélni a búzaszemről, amely csak akkor hoz sokszoros termést, ha a földbe

kerül. Ha nem így történne, egymaga maradna és nem hozna termést. Az Emberfia is

egymaga maradna, ha kikerülné a halált, mert nem töltené be küldetését. Tehát Krisztus

küldetésének elengedhetetlen része a golgotai kereszt, mert az Ő áldozata révén lehet

üdvösségünk. Erről írja Pál apostol: „adóslevelünk a keresztfára szegeztetett,” mert a

szenvedő Krisztus magára vette bűneink büntetését.

Krisztus arra szólít, hogy merjük őt követni, ha kell, merjünk áldozatot vállalni, mert így

teremhetünk jó gyümölcsöt. Ha a mag nem esik a földbe, nem hoz termést, az Élet Ura nem

óvatosságot, tétlenséget vár tőlünk, hanem bátorságot az evangélium továbbadásában és

őszinte hitet.