„...mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!” (8)

Húsvét hetének elején Jézus elment Betániába, talán sokan mások is haladtak vele együtt, akik az ünnepre mentek Jeruzsálembe. Betániában a Lázár feltámasztásáért való hálából ünnepi lakomát készítettek a tiszteletére. Valószínűleg valamely tehetősebb család házánál tartották ezt az ünnepi lakomát, melyen jelen volt Márta és Mária, valamint az életre keltett Lázár is.

Vacsora közben történt, hogy Mária odament Jézushoz, elővett egy drága illatos kenetet, amit halottak balzsamozására használtak, és a kis edényke tartalmát mind Jézus lábára öntötte, majd hajával szárította. Talán sokakban kérdést támasztott, akik ott voltak, hogy miért cselekedett így Mária. Bizonyos, hogy mérhetetlen hálája és tisztelete jeléül. De ez a jelképes cselekedet sokkal távolabbra mutat, vagy azt is mondhatnánk, hogy időben nagyon is közelre, mert Jézus haléléra mutat előre. Még senki nem gondol ilyenre az ott lévők közül, még boldogan ünneplik azt a Jézust, aki feltámasztotta a halálból az általuk tisztelt Lázárt, pedig alig öt napra van az az esemény, amire Mária cselekedete rámutat. Aki csodái által sokakat megmentett nyomorúságokból, betegségekből, vagy éppen a halálból, nagypénteken kereszthalála által a Világot menti meg bűnéből.

Mária különös cselekedetére a legérdekesebb reakció Júdásé. Amikor meglátja, hogy Mária mit cselekedett, kifakad magából: micsoda pazarlás, a drága kenetet – ami egy korabeli kétkezi munkás egy évi bérével volt egyenértékű - el lehetett volna adni és az árát a szegényekre lehetett volna fordítani. A gondolatot akár jézusinak is nevezhetnénk, de az evangélium rámutat arra, hogy igazából ki is volt Júdás. Legkevésbé sem érdekelte a szegények sorsa, de szerette, ha minél több pénzt tudhatott a tanítványi kör közös erszényében, amit ő kezelt.

Jézus azt mondja Júdásnak: hagyd Máriát, hogy tegye, amit tennie kell. Jézus szavaiból világossá válik, hogy Ő pontosan tudja, mi miért történik és ennek most itt van az ideje, de a szegények mindig veletek lesznek, s ez egyben emlékeztetés is, Jézus nevében mindig lesz tennivalótok közöttük. Mint ahogy arra is figyelmeztet ez a mai igénk, hogy sok hasznosnak tűnő okosságot kitalálhatunk, mint Júdás, de arról nem feledkezhetünk meg, hogy az Istennek odaszánt idő nem elpazarolt idő, mint ahogy Mária cselekedete sem volt pazarlás.

Legyen időnk Isten előtt megállni, hálát adni és segítségül hívni Őt.