„7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (7-10)

A mai szakaszban Jézus bontogatja előttünk, hogy ki is Ő. Talán elsőre túl sok is, és talán nehezen követhetőnek is érezhetjük az ajtóval való azonosítást. Az ajtón keresztül lehet bejutni egyik térből a másikba. A példázat szerint a juhok a tanítványokat jelentik, ezért meg is fogalmazhatom úgy, hogy Jézuson keresztül van csak hozzáférés a tanítványságunkhoz. Csak Jézuson keresztül léphetünk be a tanítványi életbe, és így más tanítványoknak az életébe is. Sőt, nem csak a tanítványok, hanem a testvéreink életébe. Ezen az ajtón, azaz Krisztuson keresztül pedig csak tudatosan lehet belépni.

Szoktuk mondani, hogy bele tudunk gázolni a másik életébe, akár egy-egy megszólalásunkkal, kritikánkkal, vagy indulatunkkal. Vagy előfordul, hogy úgymond „rossz ajtón kopogtatunk”. Ott próbálunk meg bejutni valahova, ahol nem lehet, és nem is érdemes. Ott próbálkozunk, ahol egyébként nincs átjárás, ahova nekünk nincsen bejárásunk. Lehetséges, hogy rossz módon akarunk eljutni a másikhoz. Krisztus viszont ad egy átjárót a másik emberhez.

Ez a különös megfogalmazás arra irányítja a figyelmünket, hogy a másokhoz való viszonyulásnak egyetlen egy kulcsa van: Jézuson. Krisztuson keresztül elindulni a másikhoz már egészen más, nem úgy, mint amikor berontunk valakinek az életébe. A tanítványok közötti kapcsolat pont azért lehet nagyon szoros, mert arra törekedhetünk, hogy ezen az ajtón keresztül lépjünk be a meghallgatásra, az imádságra, a megbocsátásra és a szolgálatra is. Ne használjuk másra ezt a közeli viszonyt, mint amire hivatott. Mert a Krisztussal való egységre és közösségre ad ez nekünk közös lehetőséget.

Az idegenekhez, nem hívőkhöz való viszonyulásunkban is irányadó lehet, hogy rájuk pedig Krisztuson keresztül tudjunk nézni. Azon az ajtón keresztül, amit maga Jézus nyitott meg előttünk. A mi tanítványságunk is rámutat arra a Mesterre, aki magához hívott minket. Legyünk bátrak nyitogatni mások előtt azzal a viszonyulással, ahogy Krisztus is viszonyult hozzánk. Lépj be a tanítványok életébe, hogy biztass, erősíts és vigasztalj.

Imádság

Urunk, Jézus! Te add, hogy rajtad keresztül menjünk másokhoz, azzal a szelídséggel, nyitottsággal és szeretettel, amit te adtál nekünk. Ámen.