„Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.”

Ezek az egyszerű mondatok az evangéliumban mindig megállásra utasítanak. A meg nem értés motívuma gyakran, és azt hiszem, nem ok nélkül merül fel. Valahol pedig természetes, hogy nem értjük, hogy miről beszél Jézus. Emberi módon nem is lehet megérteni. Erre akar rávezetni minket a szentíró. Nem tudom hányszor fordult már elő veled, hogy az Úr egyes mondatait szimplán nem értetted. Azt hiszem ezen a felismerésen keresztül is arra lehetünk emlékeztetve, hogy nem magától értetődő, hogy miről is beszél Jézus, és hogy mit akar üzenni ez nekem.

Krisztus mondanivalóját, tetteit és mai üzeneteit is képtelenek vagyunk megérteni, ha nem úgy tekintünk rá, mint aki meghalt és feltámadt. Ebből a szemszögből érthető meg Jézus való működése, és minden mondata. A Szentlélek nélkül pedig ez elképzelhetetlen.

Ebben a rövid példázatban Jézus be akarja mutatni, hogy ki ő, kik a tanítványok és ki a tolvaj és rabló. Pásztorként ábrázolja magát Jézus, aki a tanítványokat, mint bárányokat írja le. Talán, ami a legfontosabb, hogy a tanítványok és a Mester közötti kapcsolatról beszél. Olyanok a tanítványok itt, mint akik hallgatnak Jézus hangjára. Pont ezért érdekes a példázat utáni mondat. Nem értették a farizeusok és zsidók, hogy miről beszél. Ebből az látszik, hogy nincs meg az a kölcsönös ismeret, amiről Jézus éppen beszél nekik.

Minden meg nem értett igében ott van az a felhívás, hogy lépj kapcsolatba azzal az Úrral, aki mondja azokat neked. Mondhatom, hogy ezzel is pásztorol minket az Isten, mert magunktól még azt sem látjuk, azt sem vesszük észre sokszor, vagy nem vesszük észre, hogy egyébként nem értjük őt. A juhok pásztora már így azelőtt pásztorol minket, hogy mi rájönnénk a vezetés szükségességére.

Ha nem érted, hogy mi az akarta az életedben Krisztusnak, akkor ne félj az értetlenségeddel bátran hozzá menni. Abban, hogy felismered, hogy nem érted Őt, már ott van a meghívás a pásztor felismerésére, aki szelíd hangjával akar addig terelgetni, hogy felismerve a hangját, kövessük őt.

Imádság

Urunk, Jézus! Ha nem értünk, add, hogy ne bizonytalanodjunk el. Add, Urunk, hogy valóban felismerjük az éretlenségünkben azt, hogy rád van szükségünk. Küldd a Szentlelket, hogy meglássunk téged, mint minket vezető Urat. Ámen.