"Ezt az embert, aki nemrég még vak volt, a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig szombat volt, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak az embernek a szemét. A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok. Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások így szóltak: Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket? És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: Te mit mondasz róla? Hiszen a te szemedet nyitotta meg. Ő ezt felelte: Próféta." (13-17)

Gyakran elfeledjük, hogy Jézus cselekedetei mindig meghasonlást okoznak. Nemcsak az evangéliumban, hanem ma is, a te életedben is. Azzal, hogy az Ige testté lett, egy hatalmas szakadást okozott a világban. Az evangéliumot pedig áthatja az a szétszakító valóság, hogy döntenünk kell Jézussal kapcsolatban. Ő az, akinek mondja magát, vagy nem?

Ezt a fő kérdéskört látjuk a mai szakaszban is. A születésétől vak ember meggyógyítása felvetette újra a kérdést, ami szakadást okozott a zsidók között. Az egyik tábor azt állítja, hogy Jézus nem Istentől való, mert nem tartotta meg (szerintük) a szombatot. A másik tábor felteszi a kérdést, hogy de akkor mégis hogyan tehette a jeleket, amiket láttak? Ez a két álláspont szakította szét a farizeusokat. Az egyik csoport nem látja, hogy a vak lát, a másik már belátja, hogy valaki látást adott a vaknak.

Minden szakadás a mi életünkben is azért jön létre, mert önmagunkban csak távol lehetünk Istentől. Az első elszakadásból következik a többi hasadás az életünkben. Jézus azért jött, hogy szakadások árán is, de megmentsen minket és összevarrja a széteső, vagy széttépett életünket. Ma ez a kérdés szól neked: Mi az, ami elválaszt Istentől? Az elégedetlenség, a harag, a bizonytalanság? Fordulhatsz ma is hozzá, mert Ő ki akar szakítani a szégyenből, az önhittségből, a fájdalmaidból, a félelmeidből, a bűneidből, és még a halálból is.

Imádság

Urunk, Jézus! Láttasd meg velünk azt, ami elválaszt tőled. Add, hogy túllássunk a magunk elképzelésein, és a veled való egység legyen az, ami meghatároz minket. Ámen.