„ … köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból..” (48-59)

Szavakat nehéz találni arra, ami itt történik. Jézus Krisztust megvádolják a legocsmányabb, aljasabb váddal azok, akik úgy el vannak telve saját magukkal, elégedettséggel és gőggel, miközben megjátsszák magukat, mint kegyes hívő emberek. Milyen emberek az ilyenek? Képmutató, vallást csak maguk előnyére kihasználók – gondolhatná bármelyikünk. Igazunk is van. Az a szellemi csata, az a gonoszságból, bűnből származó ellenállás, aminek tanúi vagyunk nem származik egyéb forrásból, mint a tagadásból, a sátán megtévesztésének való behódolásból. Olyannyira megrontottá vált az ember, hogy elfelejtette miért is rejtőzött el Isten elől az Éden kertjében. Most pedig a tőle teljesen elfordult és önmagából kifordult ember miatt rejtőzik el az Úr. Mi ez, ha nem az igazi ember tragédiája? Jézus Krisztus istensége leleplezte őket (ahogy mindannyiunkat) ők pedig el akarták pusztítani az Élet Urát.

Hogy reagálsz kedves olvasóm, amikor Jézus téged leplez le; amikor kiderül, hogy átlát kegyes gesztusaidon, szavaidon és látja mit is rejtegetsz szíved mélyén?