„.... Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?” (37-47)

Megdöbbentő és fájdalmas kérdés ez: „miért nem hisztek nekem?„ … Az isteni „miért” fájdalommal telve, számonkérően hangzik el, miközben saját miértjeink fájdalmát gondoljuk felülmúlhatatlannak. „Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem?” – kérdezte egykor Jeremiáson keresztül az Úr népét (Jeremiás 2,5)! Minő tragédia, hogy ugyanez hangzik el évszázadok múltán a megtestesült Isten szájából és azóta a Lélek által ma is. Könyörüljön rajtunk a kegyelmes és megbocsátó Isten kételkedéseink, hitetlenkedéseink és alternatív megoldás kereséseink miatt! Csodák és gyógyítások sorozata után hangzik fel ez a kérdés. Bizonyíték bizonyíték utána arról, hogy igaz a régi vallomás: „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (34.Zsoltár 9.verse) Kifogásaink, magyarázkodásaink, megingásaink mind a kereszt árnyékában kerülnek elő, ne felejtsük! Krisztus az igazságot mutatja meg, ami a valóság is: önmagunkról és önmagáról.

Imádság

Imádkozzunk látó szemekért, halló fülekért értelmes szívért, hogy felismerjük ezt! Imádkozzunk azért, hogy ki tudjuk teljes szívvel, lélekkel és elmével mondani: igazad van, Uram. Igazad van.