„Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: Szabadok lesztek? Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek…” (31-36)

Ironikus, ahogy egy megszálló hatalom elnyomása alatt saját szokásaik megrögzöttségeiben élők azt állítják, sosem voltunk szolgái senkinek… Jézus hányszor hallhatott ilyesmiket séta, beszélgetés, találkozások közben. Olyanokat figyelmeztet Jézus, akik felismerték Őbenne a megvalósult isteni ígéretet, a Megváltót. Mi változott azóta? Ismerős bármelyikünknek a következő gondolat? „Nálunk ez nem szokás, miféle dolog ez, tényleg megtért hívő ember vagy te, aki így viselkedik és ilyeneket mond az nem tartozik közénk, ha így és emígy viselkedsz, akkor közénk tartozó vagy…” - hányféle feltétel, milyen sokféle szabályszerűség kimondva vagy csak éreztetve, aminek kötelező eleget tenni…pedig azt hirdetjük, hogy a szabadság Lelkét kaptuk. Félreértés ne essék, semmiképpen sem a hagyományaink és szabályok ellen beszélek most. Sokkal inkább az ellen az önáltatás ellen, hogy elhitetjük saját magunkkal is, hogy nem kísértenek meg bennünket olyan gondolatok és szándékok, amik tagadják vagy éppen relativizálják a Krisztusban elnyert szabadság értékét és felelősségét. Nem megóvni kell a szabadságunkat, hanem Krisztushoz igazodva megélni. Krisztushoz igazodva – ez a lényeg. A korábban már említett 119 zsoltárra hivatkozom most is: „Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119, 10-11)

Vizsgáljuk meg magunkat, hogy kinek a tetszését akarjuk mi elnyerni keresztyénként? Milyen mércének akarunk mi megfelelni keresztyénként?