„Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. De korán reggel ismét megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt…” (11)

Jól ismert történet ez, könnyen beazonosítható, ki a bűnös és ki nem az. Kinek van itt igaza? Ha újra és újra elolvassuk ezt a történetet, valamiféle kis nyugtalanság elfoghat bennünket. Nem ismerjük a házasságtörő nő indokait. Nem tudjuk, hogy van az, akivel a házasságtörést elkövette. Ő vajon miért nincs ott mellette? Beszédes az evangélista megjegyzése a bűnt leleplezőkről: „azért mondták, hogy próbára tegyék és legyen mivel megvádolniuk őt.” Vagyis a bűnt elkövető ember csak eszköz a kezükben és számukra, hogy a Megváltónak ellenálljanak. Látható bűn és szemnek láthatatlan bűn. Mindegyik Isten ellen lázadt fel. Mondhatnánk azt, hogy ez a történet a szívek találkozásáról szól. Három szív: Jézus szíve, az írástudók és farizeusok szíve, a házasságtörő nő szíve találkozik. A te bűnöd nagyobb, mint az enyém. Te bűnös vagy, én pedig nem. Milyen könnyű ebbe a játszmába belemenni. Milyen könnyű elfelejteni, hogy minden bűnnel; legyen az akármilyen is Jézus Krisztust áruljuk el, az ő szeretetét utasítjuk el és úgy teszünk, mintha ez a szeretet nem érne semmit. Ismerjük jól a történet folytatását is…, a kétféle bűnös, a kétféle szív találkozik az egyedül tisztával, bűntelennel. Míg az egyik csak vádaskodik, a másik hallgat és odafigyel. Míg az egyik dühösen visszavonul, a másik bűnbocsánatot nyerve lép tovább. Figyelmeztessen minket ez a jelenet saját ellenállásainkra és bűneinkre, miközben Jézus bocsánatára van szükségünk!