„én nem önmagamtól jöttem, hanem igaz az, aki engem elküldött, akit ti nem ismertek.” (28)

Egy történet szerint egy férj ajándékot vett a feleségének, miután egy hosszú üzleti útról tért haza. Egy apró szuvenír volt a meglepetés, egy gyufásdoboz, amiről azt mondták, hogy világít a sötétben. Miután a férj odaadta a feleségének, lekapcsolták a villanyt a szobában, hogy kipróbálják valóban világít-e a gyufásdoboz. Azonban a sötét szobában semmit sem lehetett látni, nem világított az apró dobozocska. „Ez valami vicc?” – kérdezte a felesége csalódottan. „Biztosan becsapott az árus.” – mondta a férj, majd közelebbről is szemügyre vette a gyufásdobozt. Észrevette, hogy a doboz alján valami francia szöveg állt, amit nem értett. Elvitte egy ismerőséhez, aki tudott franciául. Az ismerős elmondta, hogy a szöveg a következőt jelenti: „ha azt akarod, hogy világítsak éjszaka, tegyél ki a fényre egész nap.” Másnap ki is tette a gyufásdobozt az ablakba és otthagyta egész napra. Mikor besötétedett, hívta a feleségét, hogy akar neki valamit mutatni. A felesége pedig örömmel látta, hogy a kis dobozocska most már fényesen világít a sötétben. „Hogy csináltad?” – kérdezte a felesége. „Foszforeszkálós. Mielőtt világítana, fel kell tölteni fénnyel.”

Ha a Napba nézünk, megvakulunk a fényességétől, de a Nap fényessége miatt világított a sötétben a gyufásdoboz is. Valahogy így vagyunk Istennel is. Az emberiség gőgje és bűne miatt nem állhatunk meg színről színre Ő előtte, mert Isten tökéletes szentség és igazság. De megismerhetjük Őt Jézus Krisztusban, akit az Isten küldött. Jézusban az Isten szentsége és tökéletessége testet öltött úgy, hogy ne pusztítsa el azt, ami bűnnel szennyezett. Így lehet nekünk is közösségünk Ő vele, a Szenttel és a Tökéletessel. Tegyük ki mi is magunkat Jézus fényének, hogy az Ő szeretetét tudjuk mi is sugározni a sötét világba.

Imádság

Formálj minket Szentlelked által Megváltó Jézusunk, hogy egyre jobban meghaljon a mi ó emberünk, és egyre jobban világítson az új ember, aki a Te új teremtésed. Ámen.