„mutasd meg magadat a világnak.” (4)

Jézus testvérei azt kérik Jézustól, hogy menjen fel Jeruzsálembe. A zsidóság a lombsátrak ünnepére készül. Ilyenkor a főváros megtelik zarándokokkal, ahogyan az ószövetség népe a pusztai vándorlásra és Isten gondviselésére emlékezik. Jézus testvérei azt akarják, hogy Jézus tegyen valami csodát, hogy a tettei nyilvánvalóvá legyenek a nagy sokaság előtt: „mutasd meg magadat a világnak” – mondják. Nem véletlenül akarják azt, hogy Jézus felfedje magát a nagy nyilvánosság előtt.

Az előző fejezetben arról olvastunk, hogy Jézus tanítását hallgatva a tömegből sokan „nehéz beszédnek” tartják Jézus kijelentéseit és ezért az emberek kezdik őt elhagyni. Jézus testvérei megrendülhettek, hogy mi lesz így a kezdeti nagy fellángolásból. Azt mondják tulajdonképpen, hogy nem kell a tanítás, mert az elijeszti az embereket. Ezzel szemben a csodák vonzzák a tömeget és az igazi erő a számokban rejlik.

Ma is sokan így gondolják: akkor erős a keresztyénség, akkor erős egy gyülekezet, ha minél többen vannak. Jézus azonban erre egyértelműen nemet mond épp úgy, ahogyan a testvérei kérésére is. Az egyház ereje, a gyülekezetek ereje nem a számokban rejlik, hanem a Krisztussal való elmélyült kapcsolatban. Mennyiség helyett minőség.

Ez a mai Ige arra akar buzdítani minket, hogy törekedjünk a Krisztussal való kapcsolatunk elmélyítésére. Vágyjunk a vele való közösségre hétről hétre az istentiszteleti alkalmakon még akkor is, ha csak ketten vagy hárman gyűlnek össze egy-egy helyen, mert Jézus akkor is ott van jelen közöttük. Vágyjunk a vele való közösségre magányos, csendes perceinkben is, amikor imára kulcsoljuk a kezünket, vagy Bibliánkat olvassuk.

Imádság

Segíts nekünk Urunk Jézus, hogy az erőt csakis Tebenned keressük ne pedig a számokban és a mennyiségben. Gerjeszd fel bennünk a vágyódást a Veled és az egymással való közösségre, hogy így megerősödhessünk lélekben és reménységben. Ámen.