„…Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (68)

Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

Szomorú tapasztalása volt Jézusnak az „ideiglenes tanítványság”. Voltak, akik ideig-óráig mellette voltak, tetszett nekik, hogy csodatevő erővel bír, talán még az is, hogy megítéli a felszínességet, a képmutatást, de amikor komolyra fordult a történet, vagyis döntés elé állította őket Jézus, akkor fontosabbá vált a szokás, a család, a gazdagság, a szántóföld – ahogy Jézus egyik példázatában ezt el is mondja. Ma is ismerjük ezt az elköteleződés nélküli vallásosságot. A mai kor egyik legnagyobb csapdája - még a keresztyénség számára is -, a digitális világ, ami közösségi véleményt formál, de ami mögött el is lehet rejtőzni. Sok fórumon olvashatunk például a covid járvány után kialakult „online keresztyénség” létéről. Van- e, lesz-e az életükben olyan döntő fordulat, amikor valós közösségbe kerülnek Krisztussal, vagy csak alkalmi kapcsolatot tartanak vele. „Vajon ti is el akartok menni?” – kérdezi Jézus tanítványait, amikor komolyra fordul a helyzet, amikor az ötezerből nem maradnak csak kevesek, mert már nem pusztán az a kenyér a kérdés, ami a testet táplálja, hanem életkérdéssé válik, hogy a Jézus által kínált lehetőséget elfogadják vagy sem. Péter válasza nekünk is utat mutat. Nincs más lehetőség, mert csak egyetlen út vezet az életre, mégpedig az, ha nemcsak hallgatjuk Krisztustól az örök élet beszédét, hanem követjük Őt.

Imádság

Urunk, adj hűséget, bátorságot, hitet, hogy megvalljuk: Te vagy a Krisztus, az egyetlen út az Életre! Ámen.