„Én vagyok az élet kenyere.” (48)

Ne zúgolódjatok!

A Jézus ellen zúgolódók mintha szánt szándékkal szemellenzőt vennének fel. De azt is mondhatnánk, hogy szövegértési problémáik vannak, hiszen éppen most tárja fel előttük Jézus küldetésének lényegét, és úgy tűnik, ők ebből semmit nem akarnak érteni. Ki ez? – kérdezik – és nem ismerik fel benne azt, aki az Atyát képviseli. Miért? Mert nekik megvannak a saját sztereotípiáik az Istenről is meg az emberről is, és ez most nem felel meg ennek. Hányszor előfordul ez ma is. Ha nem a mi elvárásunknak, nem a mi elképzelésünknek megfelelően szól vagy cselekszik az Isten, zúgolódni kezdünk ellene. Ilyen az emberi természet. Amíg nem kerül egy másik vonzerő, az Atya vonzásába, addig nem is tud másképpen gondolkodni, másképpen érteni semmit. De – és amit ezután mond Jézus az egyben félelmetes, ítéletes és a legnagyobb vigasztalás is, – akit az Atya maga vonz Jézushoz, azt ő nem veszíti el. Ha végre így látjuk és értjük az értünk jött Krisztust zúgolódás nélkül élhetünk, mert a tőle kapott kenyér életet ad, megelégít és betölti minden szükségünket.

Imádság

Atyánk, vonzz magadhoz, hogy a Te erődből éljünk, aki életet adsz nekünk! Ámen.