„A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat. Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj! Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj? De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled. Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.”

Milyen szépen folytatódhatna a történet. A meggyógyított maga sem hiszi, ami vele történt. A tagjai elevenséget mutatnak. Ott, ahol eddig érzéketlenség és mázsás súlyok érzete volt az általános, mintha megkönnyebbülés és erő ébredne. Lassan felhúzza a térdeit, kiegyenesíti a hátát, a kezeivel megtámaszkodik a nyoszolya mellett a porban. Hihetetlen, hogy a lehúzó erők ellenére a teste 30-50-80 centimétert emelkedik felfelé. Az arcán egyszerre a döbbenet és az öröm. A könnyek, amik a szeméből előtörnek keserűek és édesek egyszerre. Felegyenesedik. Mondhatni extázisban van, mindenféle tudatmódosító szer nélkül. Minden tagja bizsereg, küldi és fogadja a jeleket az agyból. Mintha valahonnan mögüle jönne egy hang: …vedd az ágyadat, vedd az ágyadat… Ez az ő élete, aligha, lenyúl az ágyért és elindul haza. Akik csak látják, nem hisznek a szemüknek. Te vagy az…? Ezt nem hiszem el!? Bármerre is ment áldották az Urat, látva a nem mindennapi csodát, amit véghez vitt. Hallelúja, hallelúja, hallelúja!

Csak épp nem így történt. Minden van itt, amire nem gondolnánk, de a hálaadás, áldás és dicséret hiányzik. Hová lett a hallelúja, amikor a beteg tökéletes gyógyulásról ad bizonyságot? A közeg, a vallási vezetők gondoskodnak róla, hogy a gyógyult ember, ne örülhessen önfeledten a vele történt csodának. Ellopják tőle azt a felemelő érzést, hogy látja magát Isten előtt és a lelke nem ismer más érzést, csak a hódolatot. Mit babrálsz az ágyaddal? Hová viszed? Ki kért rá, hogy pont ma menj haza az ágyaddal? Nem tiszta, hogy ma semmit nem teszünk, szombat van. Ha a gondolat megkísértene, hogy tegyünk valamit, azonnal elhessegetjük. Nemhogy fogjuk az ágyunkat, a fejünk felé emeljük és sétafikálunk.

A zaj, a tömeg, a számonkérés ott zúgtak a meggyógyított ember fejében, miközben Jézus a háttérbe húzódott. Nagy volt a felhajtás, de valahogy az egész negatív előjellel zajlott. A 39 tiltott szombatnapi cselekedet közül az egyik be nem tartásában bizonyára vétkes lett. Később a templomba megy, hogy újra gondolja életét és megtudja, ezután vajon mit tervez vele Isten. Megint mintha hátulról hallaná ugyanazt a hangot, mint amikor a Bethesda tavánál a csarnokban körbejárt. …többé ne …. többé ne vétkezz. Körbe néz és látja azt az ismerős arcot, aki még betegen felé hajolt. Egészséges vagy, ne gondolj többé a bűnnel, nehogy megbánd újra, hogy megszülettél -mondja neki Jézus. Ezt akarja tőle az Isten. A gyógyulás ebbe az irányba nyit kaput.

Van olyan, amikor valaki kap egy esélyt — és az egész életét arra teszi fel, hogy méltó legyen rá. Hadd hozzak erre egy példát a történelemből. Nelson Mandela mivel a feketék jogait védelmezte 27 év börtönre ítélték. Amikor végre kiszabadult és elnök lett belőle a rosszakarói azt hitték, hogy eljött az ő ideje, bosszút áll ellenségein. Nem így történt. Például a börtönőröket meghívta az elnöki beiktatására. Az egyik őr így élte meg ezt a váratlan cselekedetet: „Ő adott nekem új életet, pedig én elvettem az övét”. Méltatlanul, de mégis esélyt kapott és ez mélyen megrendítette. Jézus a templomi találkozást használja ki arra, hogy a gyógyítás a teljes személyiség megváltozását hozza el. Figyelmeztet, hogy ezt a páratlan esélyt érdemes lenne megbecsülni. Mi se feledkezzünk el róla, hogy minden nap egy új esély arra, hogy a hálánkat kifejezzük Istennek. Kegyelem az, hogy ezt ma megtehetjük. Ne késsünk le róla. Ámen.

Imádkozzunk:

Uram, Te ismersz és tudod, hogy a gondolatok még nem tettek. Gyakran gondolatban messze járunk, de a vízióhoz nem tud felzárkózni az akarat és a test. Oly sok fogadkozásunk áll glédában a te könyvedben, melyek még az unokáknak is juttatnának feladatot, ha becsülettel behajtanád azokat. Uram taníts engem a háládatos életre, nem feledkezve meg apró és grandiózus csodáidról. Add Uram, hogy nálam a hála és az engedelmesség kéz a kézben járhasson. Ámen.