„Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett. Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem. Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj! És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.”

Kiváló helyek lehetnek a gyógyfürdők. Főleg akkor, ha az ember még az élete delelőjén jut el valamelyikbe. Nem úgy, mint aki gyógyulásra vár, hanem pihenésként. Megelőzni, hogy a baj bekövetkezzen, a látogatást eleve preventív célzattal megtervezni. Gyermekként a szüleimtől hallottam Karlovy Vary nevét. Ez az a fürdőhely, amit Beethoven, Paganini, Chopin, Gogol, Freud, Ferenc József császár látogatásai tettek híressé Európában. A Bethesda-tó a maga korában szintén híres és népszerű volt, ebben szerepet játszhatott a különleges gyógyulások híre. Nekünk viszont nem a felkavarodó víz, hanem Jézus látogatása miatt fontos ez a hely.

A Bethesda kiváló fekvésű fürdő, hiszen elhelyezkedése szerint a templomnegyedhez tartozott. Itt található a Juh-kapu, ahol az áldozati állatokat vitték be az oltárhoz. Két nagy medencét kell odaképzelnünk, amit egy fal választott el egymástól. A régészeti feltárások megerősítették, hogy a bibliai leírás nem bízott semmit a fantáziára, mivel pontos képet festett róla. A két medence jelenthetett összesen akár 3000 m2-nyi vízfelületet, ahol tömegével voltak jelen a gyógyulásra váró emberek.

Ebbe a térbe lép Jézus. No nem azért, hogy az egészégéért tegyen, hanem hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. El is érkezik a 38 éve beteg ember ágyához. Hány fekhely lehetett még ott és rajtuk a testi kínoktól való megváltás reménysége? Mégis csak egy beteg csodás gyógyulásáról olvasunk. Jézus tudatosan érkezik ide, nekik találkozniuk kell. A Zákeussal történő találkozás sem a véletlen műve. Ezt mondja a fa tetején csücsülő fővámszedőnek Jézus: „Szállj le hamar, ma a te házadban kell megszállnom”. Kikerülhetetlen találkozások, mondhatni sorskarambolok ezek, ahol az ütközés nem deformál, hanem helyreállít.

A 38 éve beteg ember egy karnyújtásnyira volt a gyógyulástól, ahogy a körülötte lévő megannyi vak, sánta, sorvadásos beteg úgyszintén. Ott a gyógyvíz és a majdnem 4 évtized alatt bizonyára többször is tanúja volt ahogy felszabadultan, örömmel dobják el a mankójukat, veszik le a kötésüket a korábban súlyos betegek és hátra se nézve mennek egy boldog élet felé. A hiábavalóan eltelt időt egy mondatban összefoglalja: „Nincs emberem”. Jézus nem az emberévé akar lenni ennek a testében béna betegnek. Mert a boldogság, a gyógyulás nem az eddig hiányzó ember pótlásán, és nem a csendes víz felbuzgásán múlik. Jézus azt akarja, hogy ennek az embernek Istene és megváltó Jézusa legyen.

Milyen egyszerű kimondani: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj”. A világ legtermészetesebb dolga egy egészséges, fitt embernek. Ha nekünk is feltűnik, mennyire közel volt hozzánk ez a változás, akkor elcsodálkozunk és a homlokunkra csapunk. Alexander Fleming 6 éven keresztül hajolt a St. Mary's Hospital laboratóriumában a mikroszkópja felé és mégsem vette észre azt, ami az orra előtt volt. Nem találta meg a természetben fellelhető ellenanyagát a baktériumoknak. Egészen addig, amíg el nem ment szabadságra és a laboratóriumban a dolgok a maguk útját nem kezdték járni. A Petri-csészében kivirágzott a penész és nem engedte a Staphylococcus baktériumok terjedését. Így jutott hozzá az emberiség a penicillinhez és Fleming a Nobel-díjhoz. A 38 éve beteg ember a Bethesda-tóra koncentrált, ahelyett, hogy észrevette volna maga mellett a Megváltót. Ne maradj le az üdvösségedről csak azért, mert te másba láttad eddig a megoldást. Közelebb van Ő, mint gondolnád… Ámen.

Imádkozzunk:

Urunk oly sokszor valami elképzelt dolgot várunk, ami soha nem jön el. Mindenhol keressük a megoldást, körbejárjuk a világot, pedig ott álltál végig a hátunk mögött. Urunk kérünk add, hogy nyitott szemmel és nyitott lélekkel járjuk a világot és amiben felkínálod a pofonegyszerű megoldást, azt ne akarjuk túlbonyolítani. Urunk kérünk ne legyen a szívünkben hamis váradalom és bizakodás az emberek iránt, hanem tegyük a mi régi és új akadályainkat a Te isteni kezedbe. Ámen.