„Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába.”

Vízkereszt ünnepe után nem csoda, hogy Kána felemlítése közvetlen reakciót vált ki belőlünk. Mivel az ősi perikóparend Jézus megkeresztelésén túl még a napkeleti bölcsek imádását és a kánai menyegzőt is ide sorolta. S bizony ennek a történetnek az üzenete nem kevesebb, mint az, hogy amikor az emberi öröm véget ér, akkor tölti be az űrt az isteni öröm. Erre a helyre érkezik újra Jézus, ahol az első csodát tette. Talán a szentíró arra akar ezzel utalni, hogy Kána egy olyan település, ahol Jézus jelenlétében bármi megtörténhet? Jól érzékelteti János, hogy ez nem Názáret, hanem pont az ellentéte. A saját hazájáról nagyon reménytelen képet fest az evangélium: „Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve - meggyógyított” (Mk 6:5).

Kapernaumból érkezik egy magasrangú tisztviselő Jézushoz. Ahogy annakidején a menyegzőn a bor fogyott el, most ennek a hivatali ember gyermekének az egészsége merült ki. Hiány támad, amire nincs jó emberi megoldás. Lehet úgy tenni, mintha értenénk hozzá, de jobb bevallani az igazat, minden reményünk oda. Ezt teszi Heródes Antipasz beosztottja, amikor így szól Jézushoz: Gyere el, gyógyítsd meg a fiamat, mert halálán van. Nem tudok már kihez fordulni, mindent megpróbáltam és kudarcra ítéltettem. Bármennyi sikertelenség van mögötte, a Jézus felkeresése mégis azt sugallja, nincs még vége. A reménytelen helyzetben egy utolsó szalmaszál is adhat erőt az embernek. Lássuk, milyen ez az utolsó szalmaszál?

Jézus mielőtt cselekszik megnézi, hogy aki hozzá folyamodik, miként áll a hittel. A menyegzőn Mária hitt benne, hogy az elutasítása ellenére is cselekedni fog Jézus és megoldja a kialakult tarthatatlan helyzetet. A gyógyításnál Jézus szintén közbeveti eltántorítólag: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” A magasragú hivatalnok csak mondja továbbra is a magáét: „Uram jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.” Nem lehet lebeszélni róla. Nem sértődik meg. Nem távozik lehajtott fővel. Ekkor Jézus váratlan kijelentésre szánja el magát: „Menj el, a te fiad él.”

Amikor Zrínyi Ilona várandós volt és a vajúdások elhúzódtak, akkor a bába rossz előrejelzést adott a szülés kimenetelére. Azt sugalmazta, hogy mind a ketten elveszhetnek és a borsi kastélyra hosszú időre gyász sötét leple borul. Már-már a halálra készítették a grófnőt, amikor váratlanul a folyamatok jó irányba mozdultak és megszületett épen, egészségesen II. Rákóczi Ferenc.

A királyi tisztviselő a végre készül, de a hit hegyeket mozgat meg, itt pontosabban életet ment. Nem a várakozásnak, terveknek megfelelően cselekszik Jézus. Nem megy el a majdnem 30 km-re lévő Kapernaumba, hanem ott és akkor a távolból vet véget a halálos betegségnek. „A te fiad él”. Ennél gazdagabb jelentésű mondatot még Heródes Antipasz negyedes fejedelem sem tudott volna mondani a főembernek. A gyógyulásba vetett hitből Jézusba vetett hit támad. Minden további kérdésre és az ő családjának a tudakolózására a válasz Jézus. Ámen.

Imádkozzunk:

Urunk félünk, hogy ha minket próbálsz meg és kezed ránk nehezedik, akkor kétségeskedik majd a szívünk. Nem biztos, hogy ilyen kapernaumi tisztviselős hittel állunk majd meg a saját életkrízisünk alatt. Urunk add, hogy mi is kérhessük tőled őszintén: Urunk, kérünk segíts meg bajunkban! Tudjuk Istenünk, hogy máshoz hiába megyünk, viszont hozzád menni érdemes, mert aki hozzád jön, azt el nem veted. Ámen.