„Két nap múlva pedig elment onnan Galileába, bár maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.”

Jézus nem élvezi ki a sikerét, nem fürdőzik a népszerűségben, hanem máris tovább indul Samáriából Galileába. A küldetéstudat hajtja, neki dolga van még. Ettől nehéz lenne őt eltántorítani. Később, amikor jóakarói arról tájékoztatják, hogy vadásznak rá, akkor így felel: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet” (Lk 13:32-33). Nem más diktálja az ő ritmusát, hanem az ideje fentről szabott ütemre jár. Nincs az a felsőbbség, aki az Isten országának a hirdetését megakadályozza. A kihallgatásakor is ezt mondja Pilátusnak: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked…”( Jn 19:11). Az eseményeket nem csak földi terepasztalon modellezik, hanem a mennyei tervezőasztalon fekszik a prototípus. „Isten az összes dolgok nagy Alkotója fenntart, igazgat, elrendel és kormányoz minden teremtményt, történést és dolgot, a legnagyobbtól egészen a legkisebbig, a legbölcsebb és legszentségesebb gondviselése által” – olvassuk a Westminsteri Hitvallásban.

Jézus útját nem a körülmények jelölik ki, hanem az ő mennyei Atyja. Így tesz meg a szolgálat három éve alatt kb. 5000 km-t. A mostani útja haza vezet és tisztában van azzal, hogy mi fog rá várni. Jézus nem sodródik az eseményekkel, hanem ő az alakítója. Gyakran elfelejtjük, hogy a tanítványoknak sorra mondta meg, hogy mi fog következni és történni vele és velük. Így érkezik meg oda, ahol nincs becsülete a prófétának. Az övéi így vélekednek róla: „Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne” (Mk 6:3). Jövetelében újra ott a felcsillanó lehetőség, hogy ráismernek és nem csak földijüknek tekintik, hanem égi pártfogójuknak is. A földi berendezkedéseink közepette ő lehet, aki megváltoztatja az élet dolgaihoz való viszonyulásunkat.

A pozitív fogadtatás nem Jézusnak a Messiásnak szól, hanem annak, amit Jeruzsálemben láttak tőle a zarándokok. A templom megtisztítása, ami határozottságot és erő mutatott. A gyógyítások, amik nem valamiféle kúrát jelentettek, hanem az állapot azonnali pozitív változását. A különféle csodák, amik természetfeletti képességről adtak bizonyságot. Nagyon hasonló az emberek viselkedése ahhoz, amikor majd jóllakatja az 5000-ret. Jézus rá is mutat, hogy azért jöttetek, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok (Jn 6: 26). Még mindig a földi dolgok foglalkoztatják őket, a veszendő dolgok és nem az, ami örök. Az egyik lelkipásztor, amikor leégett a háza azt mondta: „Rájöttem, hogy mennyit gürcöltünk értéktelen dolgokért”. Jézus a valódi gazdagságra és a múlhatatlan boldogságra akar bennünket elvezetni. Kész vagy e felismerni Jézus valódi útját és ennek tükrében a Te elkövetkező 5000 km-ed? Ámen.

Imádkozzunk:

Mindenható Istenünk! Köszönjük, hogy a magunk bizonytalanságai ellen nap mint nap táplálkozhatunk Jézus öntudatából. Köszönjük Urunk, hogy ha vele járunk, utána megyünk, akkor nem bizonytalan a cél. Áldunk Urunk, hogy Jézusban nem csak egy földi útitársat kaptunk, nem csak egy szakama ismerőjét, hanem, aki egyedüli út hozzád és belépő az örök hazába. Urunk vedd le a hályogot a szemünkről, ami mindig a napi betevővel van elfoglalva. Kérünk, hogy a napok romjain túl legyenek apró lyukak a menny boltozatán, mely a jövendő gyönyörűség előízét adják gyermekeidnek. Ámen.