„Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.”

I. Az áttörés – amikor az első dominó ledől

A samáriai asszony történetében az áttörés nem ott kezdődik, ahol a város Jézushoz siet, hanem az első mozdulatnál. A közlekedésben is az indulás pillanataiban a legsebezhetőbb az ember. Nem a hosszú út végén történik a baj, hanem az első percekben, amikor a figyelem még nem állt rá az útra, és a test még nem vette fel a forgalom ritmusát. A hit megnyerésénél is az első lépésekben ott a kockázat. A samáriai asszony számára ez a nagy önleleplezés. Amikor úgy tér haza hogy vállalja ki volt és kivé lett. Amikor ez az első „dominó” eldőlt, a többi már szinte magától mozdult. A város nem teológiai érvekre lett kíváncsi, hanem arra, ami vele történt. Az asszony megváltozott viselkedése tette érdekessé Jézust. Mondhatnánk úgy is: ő készítette el a „reklámot” — nem szlogenekkel, hanem azzal, hogy láthatóvá vált rajta a találkozás ereje. Isten sokszor csak ennyit kér: az első bátor mozdulatot. A többit Ő végzi el.

II. Befogadás

A samaritánusok nem állnak meg az asszony szavainál. Ők is elindulnak Jézus felé, és kérik, hogy maradjon náluk. Ez önmagában csoda. Hiszen tudjuk: volt olyan samáriai falu, amely nem fogadta be Jézust, és Zebedeus fiai büntetésként tüzet kért volna a lakókra. Jézus azonban figyelmeztette őket: „Nem tudjátok, milyen lélek lakik bennetek.” A befogadás nem népekhez, hanem szívekhez kötődik. És itt, ebben a városban megnyílt az emberek szíve. A zsidók és a samaritánusok közötti évszázados ellentét — vallási, etnikai, történelmi seb — ebben a két napban gyógyulni kezd. A találkozásban oldódik a múlt feszültsége, a jelenlétben születik az új valóság. A samáriai asszony már előre felvetette a nagy kérdést: „Hol kell imádni az Istent?” Ez volt a két nép közötti legmélyebb törésvonal. Jézus válasza azonban nem kompromisszum, hanem kinyilatkoztatás: „Az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát.” Ez a mondat felülírja a régi vitákat. Ahogy közeledünk az ökumenikus imahéthez, ez számunkra is iránytű: Krisztusban a régi falak leomlanak, és különböző hagyományokból érkező emberek együtt tudják imádni az Atyát. A samaritánusok Jézus közvetlen közelében két napig együtt imádták az Istent.

III. A forrásra rátalálni – amikor a hit visszatér az eredetéhez

A történet csúcspontja a vallomás: „Már nem a te beszédedért hiszünk, mert magunk hallottuk.” Ez a hit forrásához való eljutás. A humanizmus idején hangzott el a jelszó: ad fontes — vissza a forrásokhoz. A tudósok nem elégedtek meg a másolatokkal, a közvetítésekkel, a rétegekkel, hanem az eredeti szövegekhez tértek vissza. A Szentírásnak újra jelentősége lett, mert a hívők maguk akarták hallani az Igét. Erasmus 1516-ban elkészítette az első kritikai kiadású Újszövetséget, ezzel is segítve annak tanulmányozását. A samaritánusok is ezt teszik: nem mások tapasztalatából élnek, hanem közvetlenül Krisztus szavából merítenek. A hit akkor válik élővé, amikor már nem közvetítőkön keresztül, hanem személyesen halljuk meg Jézus hangját. Aki rátalál erre a forrásra, annak a szíve megtelik élettel, és tudja, honnan merít. A forrás nem más: maga Krisztus, aki két napra Samáriában maradt — és ma is ott marad, ahol megnyílik a szív. Ámen.

Imádkozzunk:

Urunk áldunk az új napért, melyet veled kezdhetünk. Köszönjük, hogy nem csak a samáriaiak kiváltsága, hogy az isteni jelenlétet megtapasztalhatták Fiadban. Köszönjük, hogy nekünk Pártfogónk van, aki itt lehet a közelünkben minden pillanatban. Köszönjük azt a közelséget és közösséget, ami megerősíti bennünk az elköteleződésünket. Köszönjük, hogy nincs olyan tényező, ami miatt lemondanál bárkiről is. Lehetünk mi a kölykök a hátsó udvarból, kiken nincs áldás sehol a világ szemében, de Te ezt meg tudod változtatni. Áldunk, hogy a szív csendjében megszülethet a Szentlélek jelenlétében az új élet. Kérünk add nekünk ezt az új életet. Ámen.