„Az Úr veled van, erős vitéz!” (12)

Sokszor azt gondoljuk, hogy Isten majd akkor tud használni minket, ha már „készen vagyunk”. Ha elég bátrak, erősek és magabiztosak vagyunk. Gedeon története mást üzen: Isten egy félelemmel teli, rejtőzködő embert szólít meg.

Gedeon nem hősies harci helyzetben volt, amikor Isten megszólította, hanem elrejtőzve csépelte a búzát. Nem egy dicső élethelyzet, mégis ebben a nagy kiszolgáltatottságban szólította meg őt az Úr: gyengeségében, bizonytalanságban, kérdésekkel teli lelki állapotában.

Isten másként lát minket, mint mi önmagunkat!„Az Úr veled van, erős vitéz!” – mondja, miközben Gedeon a gyengeségeit sorolja: nemzetsége, családja, életkora. Egyik sem arra predesztinálta őt, hogy Izrael bírája (szabadítója) legyen. Istennél az elhívás gyakran megelőzi az alkalmasságot.

Az elhívás sosem jutalom, hanem meghívás a növekedésre. A történet elején Gedeon még fél - de Isten már elindította benne a változást. Amit Isten kimond rólunk, az formál bennünket. Nem várja el azt, hogy azonnal másképp lássuk önmagunkat, hanem arra hív, hogy kezdjünk el bízni az Ő szavában.

Imádság

Urunk, segíts bízni abban, hogy Te ott is munkálkodsz, ahol mi még csak gyengeséget látunk. Ámen.