„Mit kerestek?” (38)

Ez a szakasz János evangéliumában egy csendes fordulópont. Keresztelő János két tanítványa elindul Jézus után, minden külső kényszer nélkül. A mozgás alig észrevehető, mégis irányt vált: a tanúságtételből követés lesz. Jézus első kérdése nem tanítás, hanem megszólítás: „Mit kerestek?” – egy kérdés, amely helyet ad a kimondott és kimondatlan vágyaknak is.​

A válasz óvatos és személyes: „Rabbi, hol laksz?” A kérdés mögött nem információéhség, hanem közelség iránti vágy húzódik meg. Jézus meghívása egyszerű: „Jöjjetek és meglátjátok.” A találkozás itt időben bontakozik ki. A szöveg még az órát is megőrzi, mintha jelezné, hogy a felismerésnek megvan a maga ideje, amit nem lehet siettetni.​

András reakciója már a következő lépést mutatja. A találkozás nem marad magánügy. Megkeresi testvérét, Simont, és kimondja azt, ami benne megszületett: „Megtaláltuk a Messiást.” A felismerés közösségi mozgást indít el, amelyben a hit tapasztalata természetesen továbbadja önmagát.​

Ezt érzékelteti nagyon szépen az Énekek éneke kijelölt szakasza is, amikor az éjszakai keresés feszültségét, a vágy és a hiány tapasztalatát szólaltatja meg. A keresés ott nyugtalansággal jár, itt irányt kap. A kérdés és a meghívás találkozása megnyitja az utat.​

A hit gyakran kérdéssel indul, és időt kér magának. A követés nem kész válaszokkal kezdődik, hanem azzal a bátorsággal, hogy elindulunk egy megszólítás nyomán. És amikor a találkozás megtörténik, szinte magától értetődő lesz, hogy másokat is magunkkal hívunk.