A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Pál pedig ott maradt két teljes esztendeig… és hirdette az Isten országát teljes bátorsággal, minden akadály nélkül.” (30–31)
Ez a szakasz sajátos lezárása az Apostolok cselekedeteinek. A történet itt ér véget, mégis nyitva marad. Pál Rómában van, az akkori világ középpontjában, egy bérelt házban. A körülmények szűkek, mégis kitágul a tér, és szól az evangélium „minden akadály nélkül”. Lukács nem oldja fel a feszültséget, inkább megmutatja, hogyan él együtt a korlátozottság és a szabadság.
A hangsúly a jelenléten van. Pál marad. Fogadja az érkezőket, beszélget, figyel. A szolgálat ritmusa lelassul, két teljes év telik el így. Ebben az időben a hit kapcsolatokban formálódik. Az evangélium nem útvonalakat rajzol, hanem embereket köt össze, személyeket és történeteket hordoz.
Ehhez a mozgáshoz finoman illeszkedik a napi ószövetségi ige hangulata is. Az Énekek éneke a keresés és a megszólítottság nyelvén szól, a vágy és a találkozás tapasztalatát bontja ki. Ugyanez a dinamika jelenik meg itt is. Pál szolgálata elérhetővé válik: aki keresi, beléphet. A kapcsolat tere így nyílik meg.
A zárómondat visszafogottan erős. Nincsenek felsorolt eredmények, csak egy állapot rajzolódik ki: hirdetés, bátorság, akadálytalanság. Ez arra irányítja a figyelmet, hogy az evangélium élete nem mindig látványos, mégis folyamatos és valós.
A hitnek vannak időszakai, amikor az egy helyben maradás válik döntővé. Ilyenkor a nyitott ajtó, a türelmes kivárás és a csendes jelenlét sokszor mélyebben tanúskodik, mint a sietség és az állandó mozgás.