Ézs 64

Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket. Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. Uram, ne haragudj ennyire, ne emlékezz örökké bűneinkre! Tekints le ránk: mindannyian a te néped vagyunk! Szent városaid pusztává lettek, pusztává lett a Sion is, Jeruzsálem pedig lakatlanná. Szent és dicső templomunk, ahol őseink magasztaltak téged, tűz martaléka lett, romba dőlt minden, ami drága volt nekünk. Még ezek után is türtőzteted magad, Urunk? Hallgatsz, és még tovább gyötörsz bennünket? (5-11)

A próféta diagnózisa a következő volt: az ég néma. Isten nem felel nekik. De nem hagyja ennyiben, hanem kutatni kezdi az okokat: „Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket.” Azért néma az ég, mert az ember nem szólítja meg Istent. Valójában nem Isten fordult el az embertől, hanem pont fordítva: a nép nem figyelt Istenre. S az Isten egyszerűen hagyta, hogy éljenek nélküle, s tetteiknek a következménye utolérje őket. Néha nem kell ettől nagyobb büntetés.

Van, hogy élünk Isten nélkül, mert van, hogy az élet működik Isten nélkül is. Távol vagyunk tőle, vagy egyre távolabb kerülünk, de látszólag nem számít, mert nincs következmény. Sokan élnek Isten nélkül, távol Istentől, és nem érzik, hogy igazán szükség lenne rá, mert működik az életük. Döntéseket hozunk, látszólag uraljuk a történéseket, azt gondoljuk, hogy tudjuk mi a jó nekünk, de azután lesz egy pont, amikor minden kiüresedik, amikor szétesik, mert ez a pont Isten nélkül mindig bekövetkezik. Mert mi arra lettünk teremtve, hogy Istennel együtt éljünk, s Isten nélkül pedig éhezni fog a lélek és üres lesz az élet.

Gyökössy Endre így fogalmazott így: „Sokszor ki kell esnünk valahonnan, hogy Jézus karjaiba hulljunk.” És talán ezt sokan átélték, megtapasztalták már. Valakit elveszítettünk – talán végleg – és így estünk, hullottunk Jézus karjaiba. Házassági, baráti, testvéri kapcsolatból hullottunk ki és hullottunk Jézus karjaiba. Fiatalságunkat, egészségünket, szabadságunkat, pénzünket, biztonságunkat elveszítettük és hullottunk Jézus karjaiba.

A nép kiesett a szabadságából, aztán biztonságából, s csak ekkor fordult Isten felé. Isten is így dolgozik az életünkben. Néha engedi, hogy nehéz dolgokon menjünk át, nem azért, mert büntetni akar, hanem mert alakítani akar. „Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.”

Imádság

Formálj bennünket kegyelmeddel, mint agyagot a mester keze, hogy újra hozzád igazodjon a szívünk. Taníts megszólítani téged, figyelni a hangodra, és beléd kapaszkodni. Kezedbe tesszük életünket, légy velünk most és mindenkor. Ámen.