„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez... (1-3)

Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kő helyett vasat. Békét adok, hogy az irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. (17)

A kevés is ezerré nő, a kicsiny is hatalmas néppé. Én, az Úr, rövid idő múlva megvalósítom ezt.” (22)

Volt egyszer egy ember egy városkában, aki fogadalmat tett Istennek: „Uram, látni szeretném hatalmadat! Gyújtsd lángra a csipkebokrot, ahogy Mózesnek megtetted, és követni foglak!
Döntsd le a falakat, ahogy Józsuénak megmutattad, és harcolni fogok a hit mellett!
Csendesítsd el a vihart, ahogy a tanítványok átélték Veled, és hallgatni fogok minden szavadra!”

Miután ezt elmondta, leült a város határában egy csipkebokor mellé, közel a falhoz és a tengerhez, és várta, hogy Isten majd ugyanúgy cselekszik, mint régen.

Isten pedig valóban válaszolt — csak nem úgy, ahogy ő várta.
Isten pedig tüzet küldött, a lelkesedés tüzét, amely megmozdította az egész várost, új templom épült a főtéren, Istenért lángolt a közösség, mégsem hamvadt el. Ledöntötte a falakat, de nem kőfalakat, hanem a még keményebb emberi lelkek falait, s megnyíltak Isten felé és egymás felé az emberek. S lecsendesítette a vihart, de nem a tengeren, hanem a harag viharát az emberek szívében. De az ember továbbra is csak a tenger hullámait figyelte, a fal repedéseit vizsgálta és a csipkebokrot nézte — és arra jutott:
„Isten nem tett semmit.” Értetlenül nézett az égre: „Uram, talán valami baj van a hatalmaddal?” Isten pedig lenézett rá, és így szólt:
„Talán valami baj van a látásoddal?”

Isten mindig többet készít, mint amit mi előre elgondolunk. Nagyobb szabadítást, mélyebb megoldást, teljesebb választ ad — sokszor messze jobbat annál, amit mi kérnénk vagy elképzelnénk. De néha egyszerűen vakok vagyunk ennek a nagyobbnak, ennek az isteni cselekvésnek a meglátására.

Pont, mint karácsonykor.
Ahol az emberi szem csupán egy istállót lát, és egy jászolban fekvő, végtelenül szegény gyermeket, ott a hit szemei előtt az Isten Fia jelenik meg.

És pont, mint a kereszten.
Ahol az emberi szem egy bűnözők között szenvedő férfit lát, egy lázadót, egy elbukott életet, ott a hit szeme felfedi azt a sokkal többet, amit Isten készített számunkra: az Isten Bárányát, aki helyettünk áldoztatott fel, és aki által örök életünk van. Isten mindig többet készít.

A kérdés ma is ez: Vajon látod-e? Felismered-e az Ő hatalmasan működő cselekvését a saját életedben? Vagy még mindig csak a csipkebokrot, a falakat és a tengert figyeled, rezet, vasat, követ várod?

Imádság

Uram, mennyei Atyám, köszönöm, hogy ma is felragyog felettem a Te világosságod,
még akkor is, amikor körülöttem sötétséget látok.

Bocsásd meg, amikor csak azt keresem, amit én szeretnék látni, és nem veszem észre azt, amit Te már elvégeztél. Tisztítsd meg a szememet, Uram, hogy felismerjem jelenlétedet az életemben.

Taníts észrevenni a csendes csodákat, a szívekben gyújtott tüzet, a lelkek falainak leomlását,
a bennem elcsendesedő viharokat.

Ámen.