„A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, de békességre jut…"(2)

Nem egyszerű helyzetet ír le a próféta. Miért is? Azért, mert nem ezt várnánk. Isten hatalmas, ereje lenne elvileg arra, hogy fellépjen azok érdekében, akik Benne hisznek és megszabadítsa őket a gonosztól. Ézsaiás reális. Nem álmodik, látja kora állapotát. Azt, hogy Isten népe megszabadult a fogságból, már új életet kezdhettek, áll a templom, Jeruzsálem már nem romokban áll, viszont a nép vezetői megfeledkeznek felelősségükről. A szegény elnyomás áldozata, az ünnepek pereskedésben, konfliktusokkal telnek. Gyakorlatilag az igaz szenved, a gonosz miatt sőt Istenhez hű magatartása az életébe is kerül.

Ézsaiás prófétai látása azonban nem áll meg ezen a ponton. Ő látja a az igaz békességre jutását. Ezt számára a halál nem akadályozza meg, ahhoz nincs elég hatalma, s tudja, hogy Isten hatalmát nem csorbítja a halál.

Érdekes, ahogy mai igeszakaszunk eleje összecseng ennek az egységnek a végével: „Ne mondja a herélt sem: Én már kiszáradt fa vagyok!” (Ézs 56,3) Azok sem kerülik el az Úr figyelmét, akik bizonyos vallási előírások miatt értéktelenek, vagy alkalmatlanságuk miatt kirekesztettek. Nekik is van jövőjük, nem is akármilyen. Örök, eltörölhetetlen nevet kapnak, maga az Úr tartja fenn nevük emlékét. Mert Ő erre képes.

Mennyire összecsengenek ezek a gondolatok az Újszövetség bizonyságtételével. Kellett-e igazabb Jézusnál? Mégis gonoszok kezébe adatott, de a gonosz és a halál győzelme csak húsvétig tartott. A páli igehirdetés sem véletlenül beszél arról, hogy „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm 8,18) Péter is Jézust szem előtt tartva kéri a gyülekezeteket, hogy megpróbált hitük, „amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre.” (1Pt 1,7) Mert ez a reális jövő Krisztus követésének útján.

„hozok bort, igyuk részegre magunkat!” (Ézs 56) Tényleg! Így is lehet élni, ez is alternatíva, mint Izráel pásztorainak, ha ennyi az élet, szenvedni, meghalni.

De advent az igazak szenvedésén túl Jézus eljöveteléről szól, Aki azért jöhet el, mert békesség a jövő. Lehet, hogy „sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába” (ApCsel 14,22), de Jézussal nincs más alternatíva és Ő ebbe a közösségbe hív bennünket ma is. Sajnos a felelősségünk megvan: ezt a közösséget kell vonzóvá tennünk még azzal is, ahogy szenvedünk a „gonosz miatt”.